#filternékül: Bíró Barbara Cynthia, a lány, akit egy ásványvizes palackról ismer az ország

Fiatal, gyönyörű, és tudja, mit vár az élettől. A szépségversenyek világában jól ismerik a nevét, de az utóbbi években a közösségi médiában is sztár lett - több mint 36 ezer követője van. A népszerű magyar modellt már gimnazista kora óta bombázzák a férfiak szerelmes levelekkel, a baj csak az volt, hogy egy alkalommal az igazgatója kapta meg az egyiket... Interjú.

#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel

Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozemtikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.

Aki kérdez: Lakatos Melinda

Hírnév egy ásványvizes címke által

Vannak olyan kampányok, amelyeket sosem felejtünk el. Mindenki jól emlékszik a kisfiúra, aki 1973-tól egészen 2005-ig, azaz 32 évig volt a Kinder csokoládé reklámarca, vagy éppen arra a feltűnően szép magyar lányra, aki a Szenkirályi Ásványvíz palakcjait népszerűsítette. Bíró Barbara Cynthia mindössze 16 éves volt, amikor kiválasztották a nem mindennapi feladatra, a 10. osztályos tinédzser pedig onnantól fejest is ugrott a modellkedés, a fotózások és a szépségversenyek világába. A pécsi születésű, de Szekszárdon nevelkedett fiatal nő már évek óta Budapesten él, angol tanárként dolgozik, mellette pedig fotómodellként is tevékenykedik. A 2018-as Miss Balatonon második helyzetést ért el, valamint ebben az évben a Miss Health and Beauty Hungary címet is megszerezte. A divat- és szépségipar világa a mai napig vonzza, de a nyelvtanítás, a közösségi média és a családalapítás gondolata is foglalkoztatja. Még előtte az élet, hiszen idén tölti be a 26. születésnapját, de neki mégis konkrét tervei vannak a jövőjét illetően, melyekről a Femcafe.hu #filternélkül sorozatában mesélt nekünk.

2009 óta, vagyis már több mint tíz éve modellkedsz. Hogyan kerültél bele ebbe a világba?

Sokáig eszembe sem jutott, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Visszagondolva a szépségversenyek, az elkészült szép fotók a magazinokban gyerekként is érdekeltek. Kislány koromban imádtam anyukám magas sarkú cipőjében mászkálni, nézni, ahogy reggelente elkészülődik. Egészen addig nem fogalmazódott meg bennem, hogy komolyabban foglalkozzak ezzel, míg a középiskola első évében a gimi előtt lányokat toboroztak egy modellügynökségnél. Megállítottak, megkérdezték, hogy érdekelne-e egy portfolió és modelltanfolyam, majd egyből nemet mondtam és tovább indultam hazafelé. A bogarat viszont elültették akkor és ott a fülemben, egész délután azon gondolkoztam, hogy egyébként mégis érdekelne ez a dolog engem. Másnap, amikor visszamentem, hogy szóljak, már nem voltak az iskola előtt. Elszomorodtam, hogy hagytam veszni a lehetőséget. Utólag már tudom, hogy ez egy jó döntés volt, mert tipikusan az a cég volt, aki sok pénzt kifizetettet és cserébe nem kínált semmit. Rá pár hónapra a Facebookon láttam, hogy jön egy ügynökség Szekszárdra castingolni. Akkor már tudtam, hogy el szeretnék menni és kipróbálni magam. Náluk elkészült a portfolióm és szorgalmasan bújtam az internetet, hova lehetne regisztrálni, hol kellene megjelenni ahhoz, hogy a legtöbbet kihozhassam az új „hobbimból”. Az alapokra megtanított a modellügynökség, viszont minden további munkámat, sikeremet csak annak köszönhettem, hogy mentem, kerestem, jelentkeztem.

Mára úgy érzed, ez lett a hivatásod?

Nem mondanám, hogy a modellkedés a hivatásom, hiszen a magasságomból adódóan soha nem dolgoztam külföldön és soha nem is ez volt az egyetlen bevételi forrásom. Egyszer lett volna alkalmam kiutazni külföldre, az érettségi évében több megkeresését is kaptam, viszont akkor a szüleim javaslatára és saját belátásom alapján inkább a tanulást választottam. Úgy gondoltam, hogy legyen meg az érettségim, majd utána, ha továbbra is van lehetőség, akkor utazom. Általában hobbiként és plusz pénzkereseti lehetőségként szoktam tekinteni a modellkedésre. Ha megnézzük, vannak olyan lányok, akik valóban a modellkedésből élnek, és már bejárták az egész világot, híres divatmárkákkal dolgoznak, nem szeretném magam egy szinten pozícionálni ezekkel a lányokkal.

A szüleid, családod mit szóltak ahhoz, hogy ezen a pályán képzeled el magad? Volt, aki nagyon ellenezte?

Ha a szüleim nem lettek volna, akkor nem tartanék itt, mindenben támogattak. Bármikor jött egy lehetőség, casting, fotózás, forgatás, akkor apukám vitt a helyszínre, úgy szervezte a napját, hogy minden megoldható legyen, évekig csak ő vitt mindenhova. Azt tudni kell, hogy én akkor még Szekszárdon laktam, de a munkák 99 százaléka Budapesten volt. A nagyszülők azért kevésbé örültek ennek, látták a buktatókat és szerették volna, hogyha nem megy a tanulás rovására. A külföldre utazást kifejezetten ellenezték, féltettek. Ma már kimondhatatlanul büszkék rám. Az anyai nagymamám bárhova megy, a pénztárcájában viszi rólam még a Szentkirályi Ásványvíz palackján lévő fotóm és mutogatja, hogy "ő az én kisunokám". A lakásba is több nagyobb fotózás képét kitette és mindig elbüszkélkedik velem a hozzáérkezőknek.

A modelleket klasszikusan úgy képzeljük el, hogy születésüktől fogva gyönyörűek és hibátlanok. Te milyen voltál kislányként, majd tinédzser korodban? Mindig elégedett voltál magaddal?

Dehogy, nem voltam mindig elégedett, és ez így is van jól – szerintem nincs olyan ember, aki mindig is elégedett lett volna magával. Kislányként én nem foglalkoztam a kinézetemmel, inkább a praktikusság felé hajlottam, például soha nem volt gyönyörű, hosszú hajam, mindig fiúsra vágtuk, az volt kényelmes, nem kellett sokat foglalkozni vele. Később, ahogy kezdtem átlépni a tinédzserkorba, jó pár bakit elkövettem, visszanézve a fotókat. Egy időben nagyon divatos volt az extra vékony szemöldök – na nekem még annál is vékonyabb volt, se eleje, se vége nem volt, szörnyen kiszedtem. Persze akkor hiába mondogatta az apai nagymamám, hogy nem szabad ezt így kiszedni, nem szép, nem igazán érdekelt, mert én azt láttam szépnek. Hirtelen nagylány akartam lenni, ki szerettem volna próbálni például a hajfestést vagy műkörmöt. Örülök annak, hogy anyukám megengedte, hogy a saját káromon tanuljam meg ezeket a bakikat, mert szerintem minél jobban nem engedte volna, annál inkább szerettem volna megcsinálni. Igazából a modellkedés volt az, ami elűzte ezeket, hiszen a természetességre kellett törekedni, visszanövesztettem a szemöldököm, leszedtük a műkörmöket és lenövesztettem a hajfestéket. Amíg ezek megtörténtek jó pár hónap eltelt, de azóta is tartom magam ezekhez a szabályokhoz.

Egy modellnek folyamatosan a topon kell lennie. Neked mennyi lemondással járt az, hogy mindig száz százalékos legyen a megjelenésed?

Sokat köszönhetek annak, hogy elkezdtem ezt a pályát, sokat nevelt rajtam a modellkedés. Megtanított az alapvető szabályokra, viselkedésre, fegyelemre. Elkezdtem odafigyelni az étkezésemre, mozogni, időben lefeküdni. Hétköznap nem mehettem az iskola miatt fotózásokra, ezért a hétvégéimet időzítettem az ilyen feladatokra. Nem volt dorbézolás a barátokkal, korán le kellett feküdni, hogy a reggel kezdődő fotózásra Szekszárdról frissen, kipihenve érkezzek. Akkor ezt a barátaim nem tudták hova tenni, sokszor hecceltek, hogy nagymama vagyok, hogy a buli helyett azt választom, hogy elmenjek másnap dolgozni, de én nagyon élveztem, megérte számomra ez a lemondás. Amiről le kellett még mondjak, azok az olasz ételek. Egyszerűen imádom az olasz konyhát, de sajnos nem az a fajta lány vagyok, aki azt eszik, amit akar és vékony marad. Nagyon oda kell figyeljek az étkezésemre és a rendszeres heti 3-4 edzésre, hogy karbantartsam magam és megőrizzem a formám. Az elején diétáztam, nagyon keveset ettem, aztán 20-21 évesen ráuntam és jöhetett bármi - fél év alatt tíz kilót híztam és ez utána borzasztó nehezen ment le. Elkezdtem könyveket olvasni a témában, és most már egy egészséges, kiegyensúlyozott életmódot folytatok, így már nem is tekintek erre lemondásként. Mindig csak a kezdet nehéz, utána napi rutinná válik és nem okoz nehézséget.

Voltak nehézségeid vagy elakadásaid az elmúlt években? Elgondolkoztál valaha azon, hogy abbahagyod a modellkedést?

Nemcsak elgondolkoztam, hanem abba is hagytam 2-3 évre. A pláne az benne, hogy pont akkor, amikor Budapestre költöztem, amikor nem kellett volna már hajnalban kelni és órákat utazni, mint előtte. A húszas éveim elején elengedtem magamat, besokaltam az állandó diétáktól és fél év alatt felszedtem tíz kilót, úgy, hogy szinte észre sem vettem. Rengeteg félkész terméket és pékárut fogyasztottam, az esti nasikról nem is beszélve. Egyszer behívtak egy reklám castingra, el is mentem, majd amikor megláttam a gyönyörű lányokat a folyosón várakozni, fogtam magam és hazamentem, meg sem próbáltam. Akkor az önbizalmam a padlón volt, nagyon nehéz volt abból visszajönni. Igazi visszatérésnek a Miss Balatont tekintem, akkor sikerült visszafogynom a „versenysúlyomra”, és az adta vissza igazán az önbizalmamat. Addig egy nagyon hosszú út vezetett, el is engedtem ezt a gondolatot, hogy én valaha még modellkedjek, majd jött egy sugallat, hogy mekkora butaság ez. Itt vagyok Budapesten és most akarom elengedni?! Azt éreztem, hogy még van bennem, még nem hoztam ki magamból a maximumot, így jutottam el arra a döntésre, hogy a visszatérés egy szépségversenyen kell megtörténjen.

2011-ben egy ásványvíz márka arcaként az egész ország megismert. Utólag hogyan tekintesz vissza erre a felkérésre? Milyen visszajelzéseket kaptál?

A mai napig az egyik legkedvesebb emlékem. Akkor még csak pár éve próbálkoztam a modellkedéssel, és elmondhatatlanul boldog voltam, amikor felhívtak, hogy gratuláljanak, én leszek az egyik lány, aki a palackokról visszamosolyog. Azt hittem, álmodom! Szuper csapat alakult ki, rengeteg közös eseményünk volt, örömmel gondolok vissza azokra az évekre. Szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptam, szerintem az volt az a pont, amikor a kételkedők is máshogy kezdtek nézni rám, és számomra is egy visszacsatolás volt, hogy megéri a befektetett munka. Az iskolában nagyon nagy szó volt, a büfében is lehetett kapni Szentkirályi Ásványvizet, furcsa érzés volt a padokon látni magam. Azért mondom úgy, hogy szinte csak pozitív, mert akkor ízelítőt kaptam az „ismertség” negatív oldalából. Több zaklatóm is volt a Facebookon, SMS-ben és még az iskolámba is kaptam levelet. A palackon a nevem, korom és iskolám neve szerepelt. Egyszer csak hivatott az igazgató, hogy menjek be, de nem értettem, miért. Majdnem én jöttem ki rosszul a helyzetből, közölte velem, hogy ne az iskolába küldöztessem a leveleim. Ledöbbentem, hiszen semmit nem tudtam erről. Egy kicsit ijesztő volt megélni azt tinédzserként, hogy idegenek felfigyeltek rám.

Több szépségversenyen is elindultál, amelyeken igen jól szerepeltél. Mit adtak neked ezek a megmérettetések?

Elsősorban rengeteg tapasztalatot és lehetőséget. Én a versenyekre mindig is ugródeszkaként tekintettem. Kapcsolatokat lehet építeni, megismerik a neved. Ahogy én észrevettem, a cégek sokkal jobban szeretnek olyan lányokkal dolgozni, akik úgymond, már „le vannak válogatva”. Magyarországon több esélyed van kitűnni a sok modell lány közül, ha jól szerepelsz egy versenyen. Így mindenképpen elmondható, hogy lehetőséget kaptam a versenyektől arra, hogy megmutassam magam és minél több modell munkára tegyek szert. A legutóbbi szépségversenyem óta az Instagram követőim száma is jócskán megnőtt így lehetőséget teremtett arra is, hogy kipróbáljam magam influenszerként. Kapcsolatépítés alatt nemcsak a munkát, hanem a lányokkal kötött barátságokat is értem, az évek során sok lányt megismerhettem. Jó olyan emberekkel is baráti viszonyt ápolni, akikkel azonos pályán mozogsz, hasonló az érdeklődési köröd.

Az utóbbi években több mint 35 ezer követőt gyűjtöttél össze a közösségi médiában. Tudatosan alakítottad a jelenlétedet az online térben? Vonzott az influenszer marketing?

Tudatos volt, igen. Vonzott, hogy a kulisszák mögött hogy is zajlik ez, mivel mint követő már csak a végeredményt láthatjuk. Régóta igyekeztem minőségibb tartalmakat készíteni, figyelni a trendeket. Azonban különösen akkor kezdtem el erre fókuszálni és építeni, amikor már tudtam, hogy elindulok a szépségversenyen. Hiszen a korábbi évek alapján láttam, hogy ilyenkor a lányok profilja sokkal nagyobb figyelmet kap, és ezt szerettem volna kihasználni.

Mit szeretnél a közönséged számára közvetíteni?

Igyekszem megfontolt és felelősségteljes lenni abban, hogy mi az, amit közvetítek az emberek felé, de ez még számomra is egy tanulandó út. Összességében szeretnék példát mutatni, legyen szó az egészségről, megelőzésről, sportolásról, állatokról, természetről. Megmondom őszintén, az elején elkapott a hév és élveztem a sok felkérést, nem igazán tudtam nemet mondani. Most már átgondolom, hogy mi az, amit tényleg szeretnék megosztani a követőimmel. Igazából a mai napig kísérletezem a tartalmakkal, mi az, amire igény van és mi az, ami kevésbé érdekli az embereket. Ahogy változik az én gondolkodásmódom és érdeklődési köröm, úgy változik szerintem az is, amit továbbadok. Nagyon szeretek új helyeket felfedezni, legyen az egy étterem, város, kirándulás. Imádom az állatokat és egyre inkább érdekel a természetvédelem és a táplálkozás. Mostanában több időm jutott a sütés-főzésre, azt látom, hogy ezt nagyon szeretik a követőim.

A koronavírus-járvány mennyiben alakította át az éltedet? Hogyan tudsz dolgozni? Milyen óvintézkedéseket kell megtenned, ha pl. egy fotózásra, forgatásra hívnak?

A járvány alatt egyetlen fotózásom volt, kisebb stábbal dolgoztunk, fertőtlenítettünk, betartottuk a megfelelő távolságot. Az állandó munkám az angol oktatás. Szerencsére ezt csak annyiban érintette a járvány, hogy a személyes órák helyett online folyik a tanítás. A mai világban abszolút megoldható ez már, és a tanulóim sem szenvednek semmiben sem hiányt miatta. Amiben megváltozott az életem a járvány alatt, hogy egy kicsit nyugodtabb lett. Az elmúlt 2-3 évem csak a pörgésről szólt, tele volt a naptáram, előre tudtam mikor, mit csinálok nemcsak hétköznap, hanem hétvégén is. Végre utolértem magam az otthoni teendőkben, főzhettem, süthettem, nem volt minden előre eltervezve, spontán azt csináltam hétvégén itthon, amihez éppen kedvem volt. Unatkozni persze így sem unatkoztam, az nem rám vall és nem is nagyon értem, hogy mi volt ez az unalomhullám sok embernél. Mindig találok valami feladatot, elintéznivalót.

Mentálisan mennyire viselnek meg a korlátozások?

Én pozitívan éltem meg az itthonlétet, nem okozott problémát. Hogy őszinte legyek, jelenleg kisebb bajom is nagyobb volt, mint hogy azon siránkozzak, hogy nem mehetek moziba vagy étterembe. Sajnos a járvány kezdetekor elvesztettük az apai nagypapám, rá pár napra a páromnak autóbalesete volt, majd egy hét múlva a kutyusomat, Bazsót megharapta egy másik kutya. Sajnos több komplikáció is adódott a sebbel. Ha nem lett volna korlátozás, akkor se tudtam volna sehova se menni. Az első hetekben szinte mindennap vagy orvoshoz, vagy ügyeletre jártunk, öt hétig itthon ápoltam a kutyusom. Szerencsére már jól van, a héten a gallér is lekerült róla. Az elmúlt hetek nagyon megviseltek lelkileg, de engem nem a vírus miatt.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve, akár szakmai, akár magánéleti vonalon?

Nem szeretek előre a jövőbeli terveimről beszélni. Mindig megtartom magamnak vagy a közvetlen környezetemnek, csendben dolgozom rajtuk és csak amikor már látom megvalósulni, beszélek róluk. Annyit elárulok, hogy erre az évre voltak kitűzött terveim, de a járvány miatt meglátjuk, hogy ezek hogyan alakulnak majd. A magánéletben egyre inkább előtérbe kerül a család és egyre jobban vágyom arra, hogy legyen egy saját kis családom. Sokan nem tudják, mert eddig még sehol nem beszéltem róla és csak a közvetlen családnak mondtuk el, de tavaly nyáron menyasszony lettem. Még az esküvő, családalapítás előtt szeretnék egy-két dolgot megvalósítani, de úgy érzem, a magánéletem nagyon jó úton halad. Aztán addig is kutya-mami vagyok, ez is egy fajta tapasztalat és gyakorlás a későbbiekre.

#filternélkül: Cziffra Vivien - Az ötgyerekes édesanya, aki a sztrók és egy szívműtét után sem adta fel

Leadfotó: Szentkirályi Ásványvíz
Fotók: Bíró Barbara Cynthia engedélyével

Oldalak

Szólj hozzá Te is!