"Az élet szerette őt, és ő viszontszerette" - kollégái máig nem feledik a 73 évesen elhunyt Dunai Tamást

"Átölelt, és csak annyit mondott: szeretlek nézni"

"Évekig tartoztunk egy társulathoz a Madáchban, de én ezt a drága embert, Toncsit, ahogy mindig becéztem, már korábban megismerhettem, az Angi Vera című film forgatása alatt. Édes, okos, intelligens kölyök volt. És nekem a haláláig az is maradt. Egy imádni való, nagy gyerek. Többször is alakíthattam az anyját, mindig nagy élmény volt vele játszani. Azt gondolom, kölcsönösen rajongtunk egymásért. Soha nem felejtem el, amikor az egyik darabban hosszú monológot mondtam, ő rendre ott állt ilyenkor oldalt a függöny mögött, és onnan bámult. Amikor lementem a színpadról, átölelt, és csak annyit mondott: szeretlek nézni. Az is előttem van, ahogy az egyik előadás szünetében fejen állt az öltözőben. Nevetve kérdeztem tőle: mit csinálsz, Toncsi? Mire ő komolyan válaszolt: én így tudok készülni és ráhangolódni az előadásra. Amikor Tolnay Klári-díjat kapott, én adhattam át neki; mindkettőnk számára megható, felejthetetlen pillanat volt az. Nemcsak a szavakkal, a hangszerekkel is remekül bánt. Számomra Dunai Tamás olyan volt stílusában, megjelenésében és az élethez való viszonyában, mint egy montmartre-i bohém festő, hóna alatt ecsettel és vászonnal. Aki mindig, mindenben az élet szépségét keresi "- mesélte néhai kollégájáról a Kossuth-díjas színművésznő, Pásztor Erzsi.

Lapozz, még nincs vége!