Soha nem hallott családi titkokat árult el Cserhalmi György: a Nemzet Színésze őszintén vallott apjával való viszonyáról és felesége haláláról is

Felesége haláláról is nyíltan beszélt

Kevesen tudják, hogy erdőtechnikusnak tanult, ezért a természetközeliség nem csupán frázis számára, istenhite nagyapján keresztül érkezett, olyan természetesen, ahogyan a fűszálakban felismert Isten jelen van. Nagyapja tanította írni és olvasni, a kis Cserhalmi hatévesen kívülről fújta Toldit. A beszélgetésben szó esik még az állapotáról, a betegség a főgonosz de már hozzá van szokva a négy éve tartó jajokhoz. „Nincs szükségem nosztalgiára, az a halál előszobája” – majd hozzátette, „Abszurdum az egész, olyan mintha háborút próbálnánk elmagyarázni valakinek, aki a közelében sem járt, de még moziban sem látta”. A betegség mellett a legfontosabbról, élete búvópatakszerű szerelméről, Erzsiről is beszélt: Erzsi, akinek betegségét az utolsó évben a 8-as pavilon 3. emeleti szobájában ülve asszisztálta végig és aki a „jobbik énje” volt. A kapcsolatuk végén a hétköznapi beszélgetések jelentést kapnak, és a pici részletek, „amik azután lettek fontosak, hogy elment”, felsúlyozódnak. A transzgenerációs lelkiismereti kérdések kikerülhetetlenül nyomulnak, és előbújnak az interjúban, hisz „aki túlél, annak mindig rossz a lelkiismerete” és persze a végén „a hanták kimennek.” Cserhalmi elárulta DTK-nak, hogy nem szereti a kritikát mert szerinte az „bölcsész bolsevista cucc”, de hisz a nyílt beszélgetésben. Saját életét most mégis levelek és régi fényképek között tölti leginkább: a családi titkok és rejtélyek hálója közt göngyölíti fel, hogy megfejtse, amit apja sportból vagy a háború traumáiból adódóan csinált, az nála miért fakad fatalizmusból. A végén hozzáteszi, az unokái mellett itt volt az ideje felnőnie…

Leadfotó: MTI/MTVA/Zih Zsolt