Soha nem hallott családi titkokat árult el Cserhalmi György: a Nemzet Színésze őszintén vallott apjával való viszonyáról és felesége haláláról is

Édesapjával való viszonya nem a megszokott volt

Nem voltak előtte működő példák az apa-fiú viszonyra, ahol bicajozni, sakkozni vagy kirándulni lehetett volna együtt. Apja halála után határozta el, hogy igyekszik más apa lenni, mint amilyen a sajátja volt. Neki talán könnyebben ment, hisz nem kellett megérni azt a háborút, amely „gyakorlatilag ellopta tőle az apját”. A háborúból hazatérő édesapja a traumatizáltság miatt, amely posztháborús generáció tagjait gyakran jellemezte, szinte soha nem beszélt a megéltekről: „Meg volt verve rettenetesen, mindenütt ki volt rúgva, B listás volt, kellékes a debreceni színházban”. Egyszer egy próbán azt mondta (Cserhalmi) Gyuszi bácsi egy színésznek, aki 2. világháborús darabban aggatta a plecsniket az egyenruhára: „Ezt meg ezt nem teheted fel, nem voltál a fronton!” De Cserhalmi hozzáteszi, mázlija volt, hogy főiskolás évei alatt tudtak beszélgetni apjával egy sör mellett, miközben édesanyja nem nézte jó szemmel az italozást: „Jaj, fiam, 70 ezer pohárral vezetsz a nemzedéked előtt”. Sára, a lánya igazi színházi gyerek volt, bár Cserhalmi próbálta távoltartani, de ő beszökdösött a próbákra. A gyerek volt az első, s csak a második a szövegkönyv példánya. Sárit ő tanította bringázni, lovagolni és autót vezetni is. Nagypapaként pedig még saját állítása szerint is jó. Az unokákkal, Lenkével és Gáspárral sok időt tölt, Lenkével a kapcsolata „igazi szerelem”, sok erdőjárás, beszélgetés, a messzibe rótt körök. Gazsival meg a férfias csatákat vívják, kardoznak és persze szelídítik egymást.

Cikkünk folytatódik, lapozz!