Cseh László: az asztmás kisfiú, akiből úszólegenda lett

A magyar klasszis olimpiai hetedik hellyel zárta le a pályafutását. Cikkünkben felelevenítjük Cseh László életének legjelentősebb pillanatait.

Egy nagyszerű pályafutás méltó befejezése

„Hajrá, Lacika!” – zengte az aréna ma Tokióban, amikor az olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, 112 alkalommal magyar bajnok úszó Cseh László belépett az uszodába, hogy pályafutása ötödik olimpiáján az utolsó versenyén, 200 méteres vegyesúszásban álljon a rajtkőhöz. Az élő úszólegenda végül fantasztikus úszással a hetedik helyen végzett, úgy, hogy a pillangó és a hát után még a második helyen fordult.

A döntőt a kínai Vang Sun nyerte, Cseh el is indult gratulálni neki, de versenytársa megelőzte: az újdonsült olimpiai bajnok mély meghajlással fejezte ki tiszteletét a magyar úszónak. Ezzel került pont egy kerek és gyönyörű pályafutás végére.

Cseh László több mint harminc éve, négy és fél éves korában tanult meg úszni. Bár édesapja, idősebb Cseh László a hatvanas években kitűnő úszó volt, mégsem ő, hanem a család régi barátja, az Egerszegi Krisztinát is edző Kiss Miklós vezette be a kis Lacit az úszás rejtelmeibe. Alig tízéves volt, amikor kiderült, hogy asztmás, ezért három hétig a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben is kezelték. A vizsgálatok szerint a tüdővolumene jóval kisebb versenytársainál, emiatt számára még nehezebb az úszás.

De Laci nem adta fel, az élsportolói létet választotta. 2002-ben megszületett az első nemzetközi sikere is, a riesai rövid pályás Európa-bajnokságon, ahol bronzérmes lett 400 méter vegyesúszásban. Innentől kezdve folyamatosan jó eredményeket ér el, szinte nincs olyan nemzetközi verseny, ahonnan ne éremmel érkezett volna haza.

Cikkünk folytatódik, lapozz!