Első nagy szerelme csábította New Yorkba a magyar színésznőt, ám a sors közbeszólt: soha többé nem látták egymást

A háború után Elma ismét a Belvárosi Színházhoz került, majd 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházához (mely 1960-tól ismét Vígszínház néven működött). Ennek maradt tagja haláláig, bár gyakran szerepelt vendégként más színházakban is. Törékeny alkata, jellegzetes, kissé fátyolos hangja az intellektuális, szenvedő asszonyalakok megformálására tették alkalmassá, sokáig ő volt a modern értelmiségi asszony megtestesítője, Kosztolányi Dezső egyenesen rajongott érte.