Bruce Willist legendává tette ez a film, pedig nem is neki szánták a főszerepet

Willis életművének egyik legmeghatározóbb darabja kétségtelenül a Die Hard

Ez nemcsak az akciófilmek műfaját alakította át, hanem a színész karrierjét is új pályára állította. John McClane figurája egyszerre volt sebezhető és vagány, egyszerre volt hétköznapi és hősies, és ez a kettősség tette őt azonnal szerethetővé.

A karakter azonban majdnem egészen más színészhez került. A film előkészítése során a stúdió eredetileg Clint Eastwoodot szerette volna megnyerni a szerepre, ami elsőre talán furcsának tűnik, de a nyolcvanas évek akciófilmes trendjeit tekintve logikus választásnak számított.

Eastwood ekkorra már legendává vált a westernjeivel és keményfiús karaktereivel, és sokan úgy gondolták, hogy a Nakatomi-toronyban rekedt zsaru szerepe tökéletesen illene hozzá.

A történet szerint Jeb Stuart, a film társírója is úgy vélte, hogy Eastwood képes lenne életre kelteni a forgatókönyv humorát és fanyar iróniáját. A párbeszédekben rejlő játékosság, a karakter másnapos, kissé cinikus hangvétele szerinte jól passzolt volna a színész ikonikus stílusához.

Amikor azonban felajánlották Eastwoodnak a szerepet, a színész szinte gondolkodás nélkül utasította vissza. A döntés oka meglepően prózai volt: Eastwood egyszerűen nem értette a film humorát, és nem érezte magáénak a történet hangulatát. Stuart későbbi visszaemlékezéseiben elmondta, hogy ez számára is sokkoló volt, mert úgy gondolta, Eastwood azon kevés színészek egyike, aki hitelesen tudta volna előadni a forgatókönyv ikonikus sorait.

Végül Willis olyan természetességgel és energiával formálta meg McClane-t, hogy a karakter azonnal kultikussá vált, és a film új mércét állított a műfajban. A nézők imádták a hétköznapi hőst, aki nem szuperkatona, nem tökéletes, hanem esendő, néha káromkodik, néha fél, de mindig továbbmegy. Ez a fajta emberközeliség tette a Die Hardot időtálló klasszikussá.

Leadfotó: VCG/VCG via Getty Images