Adrienne későbbi pályáját a korai élete is meghatározta: 1966-ban született Adrienne Levine néven, Long Islanden, s már gyermekként lelkes előadóművész volt, gyakran szerepelt iskolai darabokban, majd a filmes tanulmányok után egy évvel korábban otthagyta az egyetemet, hogy Hollywoodban próbáljon szerencsét. Kis termete, szőke haja és kifejező tekintete hamar sikerhez segítette, különösen Hal Hartley független filmjeiben, ahol először a Hihetetlen igazság című filmben tűnt fel, s onnantól kezdve szép lassan egyre szélesebb körökben vált ismertté. Azonban Adrienne pályafutása alakulása során fokozatosan ki is ábrándult az álomgyár működéséből, elvárásaiból és a rendszeres szexizmusból. Régi videós interjúiban őszintén beszélt arról, milyen nyomás nehezedett rá: mindig vonzónak kellett maradnia, mindenre igent kellett mondania, hogy az előtérben maradjon, és hogy „bekapcsolódjon a rendszerbe”. Sőt, 1996-ban, 30. születésnapján kamerák előtt vallotta, hogy húszas éveiben úgy érezte, mintha valami sötét kalandba csöppent volna, miközben átjárta az az érzés, hogy nem is a saját életét éli. Ám ekkoriban változás állt be, ugyanis elkezdett önmagától forgatókönyveket és színdarabokat írni, megalapította színházi társulatát, majd 1993-ban be is mutatta első rövid darabját.
Fotó: Pinterest
Adrienne későbbi pályáját a korai élete is meghatározta: 1966-ban született Adrienne Levine néven, Long Islanden, s már gyermekként lelkes előadóművész volt, gyakran szerepelt iskolai darabokban, majd a filmes tanulmányok után egy évvel korábban otthagyta az egyetemet, hogy Hollywoodban próbáljon szerencsét. Kis termete, szőke haja és kifejező tekintete hamar sikerhez segítette, különösen Hal Hartley független filmjeiben, ahol először a Hihetetlen igazság című filmben tűnt fel, s onnantól kezdve szép lassan egyre szélesebb körökben vált ismertté. Azonban Adrienne pályafutása alakulása során fokozatosan ki is ábrándult az álomgyár működéséből, elvárásaiból és a rendszeres szexizmusból. Régi videós interjúiban őszintén beszélt arról, milyen nyomás nehezedett rá: mindig vonzónak kellett maradnia, mindenre igent kellett mondania, hogy az előtérben maradjon, és hogy „bekapcsolódjon a rendszerbe”. Sőt, 1996-ban, 30. születésnapján kamerák előtt vallotta, hogy húszas éveiben úgy érezte, mintha valami sötét kalandba csöppent volna, miközben átjárta az az érzés, hogy nem is a saját életét éli. Ám ekkoriban változás állt be, ugyanis elkezdett önmagától forgatókönyveket és színdarabokat írni, megalapította színházi társulatát, majd 1993-ban be is mutatta első rövid darabját.