Kettétörte a legendás magyar színésznő életét, hogy gyermekkorában lemondott róla az apja
Haláláig hűséges maradt a Vígszínházhoz
Tábori Nóra figyelme hamar a színházművészet felé irányult, de arra sem kellett sokáig várnia, hogy megtalálja a szerelem. Édesanyjához hasonlóan ő is nagyon korán szült gyermeket, 18 évesen ment hozzá Mezey Károly színművészhez, egy évvel később pedig már meg is született Julianna nevű lánygyermekük. Nemsokára elváltak, Tábori pedig Zselló Béla kohómérnök kötötte be ismét a fejét, de ez a kapcsolat szintúgy tiszavirág-életűnek bizonyult. (Kapcsolatai talán azért is végződtek rendre kudarccal, mert a markáns apa- és férfikép hiányából fakadóan maga Tábori Nóra sem tudhatta, milyen férfire is vágyik valójában, illetve milyen partner illene hozzá.) A szakmai sikerek azonban nem sokat várattak magukra. A színésznő a negyvenes évek közepén ugyan még táncosnőként lépett a színpadra (dolgozott Győrben, Sopronban és Pécsen is), 1949-ben már eljátszotta első komolyabb színházi szerepét Makszim Gorkij Ellenségek című darabjában. Innen 1951-ben szerződött át a Vígszínház elődjéhez, a Magyar Néphadsereg Színházához, és fél évszázadon át hűséges is maradt a Szent István körúti teátrumhoz.