A szaftos és ízletes hús titka - Tények és tévhitek a hússütésről

Gyakran sütsz húst, de még nem jöttél rá a tikára, mitől lesz kívül ropogós, belül pedig szaftos? Ne törd a fejed tovább, olvasd el, szerzőnk, az Egy szakács naplója blog írójának hasznos tanácsait!

Tények és tévhitek

Meg szabad szúrni a húst sütés közben? Ha erősen megpirítjuk, az tényleg segít bent tartani a húsnedveket? Szabad forgatni a húst sütés közben? Tények és tévhitek a hússütésről.

A sózásról már beszéltem a héten, és bár elsőre az is egy pofon egyszerű dolognak tűnt, beláthattuk, hogy terjeng pár tévhit, amiket nem árt néha cáfolni. A napokban találkoztam azzal, hogy máig sokan veszik alapszabálynak azt, az 1850-es években kitalált dolgot, hogy a hús megpirítása - kérgesítése - meggátolja a nedvek távozását. A másik klasszikus tévhitről akkor esett szó, mikor a húshőmérő használatáról vitatkoztunk: nem szabad megszúrni a húst, mert kifolyik a leve. Ahelyett, hogy ezekre itt egy szóban válaszolnék, inkább mesélek egy kicsit a sütésről.

A hő

Ez elsőre egy elég távoli megközelítésnek fog tűnni, de kezdjük az alapoknál. Minél gyorsabban mozog egy részecske annál, több hőt termel. Rezegnek a serpenyő részecskéi, találkoznak a hússal, és nagyobb rezgésre bírják azokat, így emelve a hőmérsékletét. Hogy ez miért fontos nekünk? Hogy megértsük mi a különbség a serpenyőben sütés és sütőben sütés közt.
A serpenyőben sütés folyamán a hús a serpenyővel, míg a sütőben sütés közben forró levegővel érintkezik. Mindkettő lehet 160 fokos. De a serpenyőben gyorsabban színt kap a hús. Miért? 160 fokos a serpenyő is, és a sütőt is 160 fokra állítottuk. Akkor a sütő mégsem 160 fokos? Nyissuk ki. Tegyük be a kezünket a nyitott sütőbe. Meddig tudjuk ott tartani? Akármeddig. Most tenyereljünk rá a serpenyőre. Nem merte senki se megcsinálni ugye? Rövidesen kórházban kötnénk ki, ha megtennénk. A különbség oka a sűrűség. Az acél mondanom se kell, jóval sűrűbb, mint a levegő. Nagyjából 8000-szer sűrűbb. Tehát több részecske alkotja. Így amikor a húst a serpenyőbe tesszük sokkal több részecske lesz partner abban, hogy a húst felmelegítsék. Míg amikor a sütőbe kerül a hús, bár a levegő szintén 160 fokos, ugyanúgy mint a serpenyőnk, "kisebb felületen" találkozik a hússal. Ugyanez a jelenség magyarázza meg azt is, hogy miért gyorsabb valamit vízben főzni, mint gőzölni. Ugyanaz a hőmérséklet, mégis gyorsabban elkészülünk a vízben. A víz sűrűbb a gőznél. Ez talán leginkább szakácstársaimnak hasznos információ, akik sokszor gőzfunkción használják a sütőket. A főzési idők különbsége ebből adódik.

A hőkiegyenlítésről pedig mindenki hallott már. Van egy vödör jegünk, meg egy üveg pezsgőnk, amit le akarunk hűteni. Ha beletesszük a pezsgőt a vödörbe, nem lesz 0 fokos. Rövid időn belül a vödör jég kicsit felmelegszik, a pezsgő pedig lehűl, és ha tovább várunk előbb utóbb a két hőmérséklet kiegyenlíti egymást. A serpenyőben ugyanez játszódik. Persze, ott a tűzhelyünk nem hagyja, hogy a serpenyő lehűljön, ezért az folyamatosan arra törekszik, hogy a sajátjáéval megegyező hőmérsékletre hozza a húst. Ez azt jelenti, ha egy 160 fokos serpenyőbe teszek egy szelet húst, akkor előbb utóbb 160 fokos lesz? Ezt mindannyian tudjuk, hogy nem történik meg. Még a hús felületén sem. De miért? Fogtunk már meg mindannyian serpenyőből kivett húst, de nem égette meg úgy a kezünket, mint alatta a serpenyő. Sőt, talán csak annyira volt forró, mint a forrásban lévő víz. Nem talán. Hanem tényleg 100 fok körül van a hús felülete, és nem nagyon akarja ezt átlépni. Ha elmondom a választ, teljesen egyértelműnek fog tűnni. A víz miatt. Csináltunk már habcsókot? A recept azt írja, hogy a cukorszirupot melegítsük 118 Celsiusig. 98-99 fokig tökéletes tempóban haladunk, majd megakadunk 103-105 fok környékén. Miért? A víz miatt. A vizet nem fogjuk tudni 100 foknál tovább melegíteni (normál légköri nyomáson), ezért amíg el nem forraljuk a vizet, addig a szirup se lesz sokkal melegebb, mint a víz forráspontja. A húsnál ugyanez történik. A hús 70-75%-a víz. Amikor a forró serpenyőbe dobjuk, ezért serceg. És amíg a víz forr, addig a hús se lehet sokkal melegebb a forráspontnál. És most érünk el az egyik városi legendához. Meg kell-e pirítani a húst, hogy a nedvesség bent maradjon, vagy sem?

Ha körbepirítom a húst, végül szaftosabb végeredményt kapok! Nem.

Akik nem ismernék az alaptézist: sokak szerint, ha nagyon forró serpenyőbe dobjuk a húst, és hirtelen színt adunk neki (kérgesítjük), az így kialakult pirult kéreg a későbbiekben megakadályozza, hogy a húsnedvek távozzanak. És az eredmény egy szaftos, puha hús lesz. Míg, ha ezt nem tesszük meg, és hideg-langyos serpenyőben kezdjük a hőkezelést, a hús összes nedvessége elgőzölög, és száraz lesz a hús. Ennek a cáfolásához igazából annyi is elég lenne, hogy végig gondoljuk,ha vajon ez tényleg így lenne, működne-e a pörkölt főzés? Megpirítjuk a húst, majd sokszor vizet se öntünk rá, mert annyi levet enged. Tehát láthatjuk, hogy valami sántít ebben a dologban. De mondok jobbat. Ha az így kialakult kéreg tényleg meggátolná, hogy a nedvesség kijöjjön a húsból, az előbb-utóbb azt eredményezné, hogy felrobbanna a hús a serpenyőben. Hisz a kéreg bezárja a nevességet, így a későbbiekben kialakuló gőznek nincs helye távozni. Meglepődnénk, nem igaz?

Aki még mindig állítja, hogy a kérgesítés bent tartja a húsnedveket, az tesztelje le. Fogjon két 30 dkg-s húst, majd az egyiket pirítsa meg a serpenyőben, kérgesítse és ezt követően süsse meg, a másikat viszont minden nélkül dobja a sütőbe, és úgy süsse megegyező maghőmérsékletig. És mérje le mindkét szelet húst. Meg fog lepődni, mivel amelyiket kérgesítette, az veszített több nedvességet, azaz több súlyt vesztett. Hogy miért? Mert a kérgesítés során túlsütjük a hús vékony, külső rétegét. Amikor húst sütünk - akár sütőben, akár serpenyőben - a hő csak a felszínt süti. A hús belsejét maga a hús felszíne süti. Ahogy a serpenyő átadja a hőt a hús felszínének, úgy a hús felszíne átadja a hőt a hús belsejének. Mivel a kérgesítéshez forró serpenyő szükséges, ezért a külső réteget fel kell áldoznunk. A külső rétegek nedvességtartalmát teljesen feláldozzuk, mire elérjük a célzott maghőmérsékletet.A hús felszíne gyorsabban sül, mint ahogy át tudná adni a hőt befelé. Ellenben, ha alacsony hőmérsékleten kezdjük el a sütést, bár lassabban melegszik át a felszín, nem lesz kitéve drasztikus hőhatásnak, így mire elérjük a kívánt maghőmérsékletet, a hús felszínéből se veszítünk túl sok nedvességet. Ezért lehet a legpuhább húst sousvide technikával elérni, amiről már egy előző cikkemben írtam. Ha a malaclapockát 63 fokos vízben főzzük, a külseje sose fogja átlépni a 63 fokot. A külső miliméter pontosan ugyanolyan hőmérséklettel fog rendelkezni, mint a lapocka belseje. Nincs túlsült külső, helyette egyenletes puhaság. Mivel sousvide technikát otthon ritkán használunk, ezért ezt most nem elemezném tovább. Vissza a serpenyőhöz, kérgesítéshez, és sütőhöz. Tehát ha kérgesítünk, nem hogy nem tartjuk bent a nedveket, de még többet is veszítünk, mint a lassú hőkezeléssel. Ennek ellenére kérgesítsünk. Előtte, vagy utána, de ne hagyjuk ki ezt a lépést.