A magyar szülők többsége rendszeresen ad zsebpénzt a gyerekének - Ennyit kapnak havonta a lurkók

Volt, akinek nem járt rendszeres apanázs

Andinak a szülei azoknak az anyukáknak és apukáknak a táborát erősítették, akik nem adnak a gyereküknek zsebpénzt. "Ha szükségem volt valamire, akkor kértem. Minthogy nem jártam bulizni meg sok dologra nem kellett, ezért nem is nagyon hiányzott. Abból gazdálkodtam inkább, amit szülinapra meg karácsonyra kaptam."

Roniéknál is hasonló volt a helyzet - azt mondja, náluk az volt a jellemző, hogyha szeretett volna valamit, megbeszélték, hogy belefér-e a családi költségvetésbe. "Ez azért volt jó módszer, mert mindig tisztában voltam az anyagi helyzetünkkel és könnyebben elfogadtam, ha valamire nemet mondtak. Később viszont már igyekeztem diákmunkát vállalni és abból megvenni, amire vágytam."

"Nem igazán emlékszem rá, hogy gyerekkoromban rendszeresen kaptam volna zsebpénzt. Nálam csak akkor volt valamennyi, ha külön kértem otthon, mert valamire kellett. Ennek ellenére mindig meg tudtam venni, amire szükségem volt, nem bánom, hogy anyukám így csinálta" - szögezte le Csenge, bár azt azért hozzátette, hogy akkoriban néha irigykedett azokra, akik fix összegeket kaptak minden héten.

Először uzsira, aztán becsiccsentésre

Timi mindig kapott valamennyi pénzt, amit gyerekként még ártatlan szórakozásra, tiniként pedig valami egészen másra költött. "Apukámtól 300 forintot kaptam minden reggel, hogy tudjak a suliban uzsit venni, de konkrét zsebpénzem nem volt. Amit ünnepekre (névnap, szülinap, gyereknap, húsvét, karácsony) kaptam, azt mindig félreraktam, abból veszegettem néha magamnak valamit. Amikor nagyobb lettem akkor hétvégente kaptam 1.000 Ft-ot (nem vicc, akkor ez bőven elég volt egy becsületes becsiccsentésre), hogy a „Középső kocsma” elnevezésű vendéglátó egységben a tinibulik alkalmával jól érezzem magam."

Kevés zsebpénz, de pont elég

Nóri általános iskola felső tagozatában kapott először zsebpénzt. "Alsó tagozatban nem kaptam, mindig volt tízóriam, uzsonnám stb., nem volt szükséges. Felső tagozatban már kaptam, de csak csekély összeget, amiből a suli büfében tudtam vásárolni gumicukrot, ilyeneket. Középiskolában már kicsit nagyobb volt a keret, de itt is inkább az volt, hogy amire szükségem volt, azt megvették a szüleim."

"Emlékeim szerint egy heti fix összeget kaptam, ami nem volt feltételhez kötve. Én gazdálkodhattam vele, alapvetően arra fordítottam amire gondoltam, de én elég jól gyűjtögettem. Ételre nem kellett az iskolába, mert azt kaptam csomagolva, így a zsebpénz mértéke is szolid volt, de azért lehetett vele „okosan bánni”. Ha esetleg valamilyen ünnepre egy-egy rokontól is kaptam pénzt, akkor azt jól eltettem, hogy valami nagyobb dolog legyen belőle" - mesélte Zoli.

Fotó: couriermail.com.au; Leadfotó: mirror