Pontosan 100 éve próbált meg visszatérni a trónra az utolsó magyar király

Miután Magyarországot köztársasággá kiáltották ki, IV. Károly két alkalommal is megpróbált visszatérni a trónra, sikertelenül.

Trónfosztott királyság

Senkit nem hibáztatunk, ha mostanra kissé megfakultak a történelem órai emlékei, végtére is a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján olyannyira felgyorsultak a történések, hogy igencsak könnyű belegabalyodni az események sorozatába. Ekkoriban – az 1867-ben alapult Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaiban – került kalandos úton a trónra IV. Károly.

Bár neveltetése kiskorától kezdve trónörököshöz illő volt, nem volt magától értetődő, hogy egyszer uralkodó lesz belőle. Károly csak 1906-tól kapott komolyabb figyelmet az udvartól, amikor apja gégerákban meghalt. Mivel Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf trónörökös 1889-ben meghalt, majd Ferenc József unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főhercegnek, mint következő trónörökösnek, rangon alul kötött házassága feltételeként le kellett mondania saját gyermekeinek trónigényéről, apja révén Károly főherceg előrébb került a trónörökösök listáján. Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozatává vált, Ferenc József pedig 1916. november 21-én elhunyt, így a trón Károly főhercegre szállt.

IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten. A koronázásra a Mátyás-templomban került sor, ahol – a koronázások történetében első ízben – a magyar himnuszt énekelték, nem a Gott erhalte kezdetű császári himnuszt. Vele együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita császárnét.

A király egy társadalmilag, politikailag és katonailag is labilis országot örökölt, és egy egyre kilátástalanabb küzdelem, az első világháború közepébe csöppent. Nem is húzta sokáig, 1918. november 11-én Ausztriában, 13-án eckartsaui nyilatkozatával Magyarországon lemondott uralkodói jogairól. Kétévi uralkodása után Ausztriát és Magyarországot köztársasággá kiáltották ki. Károly nem mondott le, de az új államformát elfogadta, és Svájcba költözött. De a magyarok nem ekkor látták őt utoljára…

Lapozz a folytatásért!

Fotó: Wikipedia

Az utolsó magyar király visszatérési kísérlete

Károly 1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni a trónra. Először március 27. és április 5. között jött vissza Magyarországra, és Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy ekkor még le tudta beszélni erről, így Károly visszavonult Szombathelyre, majd újra – ezúttal levélben – felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben odagyűltek a királyhű arisztokraták, és az ott állomásozó katonaság is a király mellé állt. Horthy – rövid habozás után – ismét elhatárolódott a hatalom átadásától, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel Károly ekkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és visszatért Svájcba.

Másodszor október 20-án tért vissza repülőgéppel az országba. Sopronba ellenkormányt alakított: hűséges híveinek osztogatta ki a rangos címeket. 23-án Budaörsnél ütköztek meg a királyhű és a jórészt az egyetemi zászlóaljakból álló horthysta csapatok. A kormánycsapatok körül zárták a királyi katonákat, mire azok megadták magukat.

Károlyt ezután feleségével együtt a Portugáliához tartozó Madeira szigetére szállították. Az utolsó magyar király itt is halt meg 1922. április 1-jén, spanyolnáthában.

Elsőszülött gyermeke, Habsburg Ottó lett a trónörökös, de sohasem került a trónra, és végül 1961-ben egy nyilatkozatában lemondott ausztriai trónigényéről, hogy családjával beutazhasson egykori hazájába. Magyarországi trónköveteléséről sosem mondott le, mivel ezt a kommunista vezetés nem is kérte tőle. Az 1920-as, 1930-as években egészen 1944-ig, aktívan vettek részt a társadalmi és politikai életben az úgy nevezett magyar legitimisták, akik eleinte IV. Károly visszatérését támogatták, majd halála után, fiának Habsburg Ottónak a koronázását és trónraültetését.

Lapozz!

Fotó: Ferdinand Schmutzer / Wikipedia

Még egy fontos évforduló közeleg

Károly – a Habsburgok számára „kötelező” katolikus vallásosságon túl – kezdettől fogva mély hitet mutatott. Édesanyjától, Mária Jozefa szász királyi hercegnőtől gondos katolikus nevelést kapott, és tanulmányai, majd későbbi élete során is fontos szerepet játszott a vallás az életében. A herceg mind gyermekkorában, mind felnőttként barátságos, türelmes és jámbor volt. Feleségében, Zitában méltó társra lelt: a házasság előtt a menyasszony személyesen ment Rómába, hogy X. Piusz pápa áldását kérje frigyükre. Gyermekeiket is vallásosan nevelték. Károly a későbbiekben háborúellenes politikájával is jelentős érdemeket szerzett. Halálos ágyán buzgón imádkozott, utolsó sóhaja „Jézus, Mária, József” volt.

II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta. Emléknapjának – más szentektől eltérően – nem halála, hanem Zita hercegnővel való házasságkötése napját, október 21-ét jelölte ki, ráirányítva a figyelmet példás házaséletére, ezzel is hangsúlyozva, hogy a szentté válás egyik útja a házasság.

Szentté avató eljárását megkezdték, 2013. április 1-jén szentelték meg hermáját Budapesten, a Bazilikában.

Fotó: Derzsi Elekes Andor / Wikipedia; leadfotó: Ferdinand Schmutzer / Wikipedia