"Találkoztam Jézussal" - Interjú Runyai E. Hannah-val

Hannával 2 évvel ezelőtt olyan dolog történt, mely teljes mértékben megváltoztatta az életét. Az akkor még bulizós lánynak egy jógaóra alkalmával látomása volt, és azóta számára Isten az első. Egy belvárosi plázában mesélte el nekünk, mi is történt vele valójában.

Hívő voltál, mielőtt az eset történt?
Nem, abszolút nem. Mint utólag fény derült rá, voltak a családomban vallásos emberek, de én ezt nem tudtam, mert nagyon korán kirepültem otthonról. Nem voltak emlékeim arról, hogy komolyabb vallási kötődése lett volna bárkinek is. Engem ugyan mindig érdekeltek a misztikus vagy spirituális dolgok, de a vallásról nem igazán voltak ismereteim.

Elmesélnéd, hogy mi történt veled?
Nagyon régóta ki akartam próbálni a jógát, de valamiért soha nem jutottam el. Aztán egy nap, teljesen spontánul elkeveredtem egy órára. Egyedül mentem, nem ismertem ott senkit. Tetszett a jóga, kifejezetten élveztem, mert nagyon jól mentek a gyakorlatok, de nem hittem, hogy ennél többet fog adni ez az óra. A gyakorlatok után volt egy kis idő, amit meditációra, pihenésre fordítottunk. Lefeküdtem, behunytam a szemem. Nem gondoltam semmire, üres volt a fejem és csak pihentem.
Ekkor jött a látomás...

Mit láttál?
Egy személyt, akiről akkor még nem tudtam, hogy kicsoda. Annyira nem fért bele az akkori életembe az a kép, hogy nem is tudtam először hova rakni. Nem volt ijesztő, csak furcsa érzés. Azt láttam, hogy egy szent van előttem. Nem tudtam, hogy ő Isten vagy Jézus, hirtelen nem is tudtam ezen gondolkodni, csak hagytam, hogy ez a látomás sodorjon magával. Láttam az arcát, láttam az alakját, és egyszer csak hozzám szólt. Élő és hallható volt a hangja. Azt mondta: „Térj meg! Én fogom a kezed és mutatom az utat.” Teljesen megdöbbentem.

Hogy nézett ki ez a személy?
Egy férfi volt. Tudtam, hogy nem a fizikai világban mozog, hanem egy másik dimenzióban. Hiszem, hogy a szellemvilág létezik, ha fizikailag nem is látjuk. Azt gondolom, hogy a hit, pontosan ezeknek a nem látható dolgoknak a reménysége. Nem látod Istent, de akkor is elhiszed, hogy létezik, ha van a szívedben egy személyes meggyőződés.

Isten volt vagy Jézus?
Akit én láttam, ő Jézus volt, Isten fia.

Mi történt az óra után?
Kijöttem az óráról, és attól a pillanattól kezdve valami hihetetlen, természetfeletti eufória kezdett el uralkodni rajtam. Azért mondom, hogy természetfeletti, mert ilyet még sosem éreztem. Öröm, boldogság és kiegyensúlyozottság összessége hatalmasodott el rajtam. Már akkor mosolyogtam, egyszerűen nem tudtam palástolni azt, ami történt velem. Ez természetfeletti dolog volt. Az volt az érdekes, hogy néztem a többieket az óra végén, hogy ugyanazt érzik-e mint én, de rajtuk nem láttam azt, amit magamon.
Elindultam haza, és akkor már a villamoson ülve tudtam, hogy Istent láttam. Akkorra megvilágosodott minden bennem, tudtam, hogy egy Isten van, aki él és létezik. Tudom, hogy Ő volt az, aki a tudtomra adta, hogy mit is láttam valójában, emiatt lett világos minden a villamoson ülve. Örültem ennek az élménynek, boldog voltam, csak azt nem értettem, hogy miért én? Ki vagyok én ahhoz, hogy Isten hozzám szóljon? Ezt sokáig nem tudtam felfogni, hiszen ezért én nem tettem semmit, nem éreztem úgy, hogy megérdemelném. Soha nem voltam vallásos, még a Bibliát sem olvastam.