„A bizottság messzebb ült, inkább csak ráláttak a fülkére, nem tudom, hallottak-e bármit. Nem beszéltek túl hangosan, de hát annyira közel vannak a szavazófülkék, hogy az én szemszögemből mindent lehetett hallani. Meg akartam várni, hogy elmenjenek, mert annyira röhögtem magamban, hogy nem akartam kimenni. Nagyjából 2-3 perc kellett, hogy kinevessem magam. Ugye van az a pont, amikor nem szabad röhögni, de te egyre jobban azt teszed, és ez az volt. Szerintem biztos voltak még hasonló kínos szituációk, de ezt nagyon hosszú ideig fogom mesélni.” – zárta a történetét Roland.
Fotó: Pinterest - Illusztráció
„A bizottság messzebb ült, inkább csak ráláttak a fülkére, nem tudom, hallottak-e bármit. Nem beszéltek túl hangosan, de hát annyira közel vannak a szavazófülkék, hogy az én szemszögemből mindent lehetett hallani. Meg akartam várni, hogy elmenjenek, mert annyira röhögtem magamban, hogy nem akartam kimenni. Nagyjából 2-3 perc kellett, hogy kinevessem magam. Ugye van az a pont, amikor nem szabad röhögni, de te egyre jobban azt teszed, és ez az volt. Szerintem biztos voltak még hasonló kínos szituációk, de ezt nagyon hosszú ideig fogom mesélni.” – zárta a történetét Roland.