Nem akartam randizni vele, de mégis megtettem - Jól tettem?

Amikor először találkoztunk…

Lemondott találkák

Az első randinkat le is mondtam.
Nem álltam készen rá.
Nem szerettem volna közelebbről megismerni.
Minek?
Eddig is megvoltam nélküle. Meg amúgy is. Ismerem ezer éve.

Hallottam már róla.
Láttam már ezeregy okosságban feltűnni, hallottam már ezeregy előadáson a hangját. Ismertem.
Felszínesen, de ismertem. Tulajdonképpen tudok róla mindent...gondoltam.

Aztán újra hívott. Szeretett volna találkozni velem közelebbről.
Mindig szeretett volna nekem segíteni.
Más dolgom volt. Mindig volt dolgom.
Miért randizzak vele? Hogy megint fájjon?
Hogy szenvedjek? Hogy sírjak? Naaa nem!! Elég volt.
A gyötrelmes kapcsolatokból piszokmód elegem van már.

Nem szenvedni jöttem ide, de ezt már neki is sokszor kifejtettem.
Azért jöttem, hogy tanuljak, fejlődjek, Luckóval megéljem a pillanatokat, oktassak, tanítsak, tréningeket tartsak, táncoljak, sokat írjak nektek, hangosan kacagjak, beszélgessek, öleljek, csókoljak, higgyek, jókat egyek, jókat igyak, utazzak, felneveljem tisztességesen a lányomat, jógázzak, rengeteget olvassak, érezzek, szeressek, szakítsak, reméljek, keressek, erőt adjak, elfogadjak, elengedjek.
Ilyesmikért.

Aztán újra hívott. Megint nem mentem el.
Zörgetett, kopogott, zaklatott.
"Gyere Kriszta! Üljünk le és beszéljünk! A fent felsoroltak miatt is kellene találkoznunk!"
Nem akartam.
Hisztiztem.
Dübörgött az egom.
Nem kellesz!
Megoldok mindent egyedül!
Hagyj!
Kérlek!
Hagyj!

De ő megértően várt rám.
A legnagyobb alázattal felém.
Roppant nagy szeretettel és türelemmel.
Várt, amíg azt nem mondtam: "Rendben. Készen állok!"

Aztán...éreztem. Elkerülhetetlen ez a találkozás. Muszáj.
Kell.
Beadtam a derekam.
Hosszú idő után szembe néztem vele.

Egy hideg péntek estét választottam, öntöttem a kedvenc száraz fehér boromból, ittam egy kortyot és vártam.
Luckó nem volt otthon.
Leültem a szépen megterített asztalhoz, meggyújtottam egy gyertyát, betettem a kedvenc filmzenéim válogatását és vártam.

Majd megérkezett hozzám. Leült mellém és én éreztem, hogy csak rám figyel. Először kifejezetten hangosnak találtam őt. Bántotta a fülemet az a zaj, amit kiöntött magából.
Szépen lassan megfogtam a tollat és elkezdtem írni.
Kiírtam magamból mindent...kézzel, úgy, mint mikor általános iskolában a tollbamondáson tettem. Mindent leírtam, ami csak jött.

És egyszerre egyre jobban éreztem magam.
Be kell ismernem...az első találkozásom vele, nem is volt olyan ijesztő, mint ahogy gondoltam.
Be kellett ismernem neki, hogy a képességeim, az energiáim néha elfogynak.
Beismertem neki, hogy nem vagyok robot, nem tudok mindenkinek megfelelni.
Beismertem neki, hogy nem vagyok zsonglőr, nem vagyok bűvész, művész, aki mindig mindent megold.
Beismertem neki, hogy nem mindig tudok mosolyogni.
Beismertem neki, hogy néha nagyon félek.
Beismertem neki, hogy nehezen kezelem a bizonytalanságot.
Beismertem neki, hogy nem tudok mindent 100%-osan kontroll alatt tartani.
Beismertem neki, hogy felfordul a gyomrom a képmutató, felszínes emberektől.
Beismertem neki, hogy néha igazi nagy sz@rarc voltam és néha vagyok is.
Beismertem neki, hogy sokáig egy mocskos nagy illúzióban éltem.
Beismertem neki, hogy nem tudok mindig a világ legszuperebb anyukája lenni.
Beismertem neki, hogy nem tudok mindig ítélkezés-mentesen élni.
Beismertem neki a rossz döntéseimet, gondolataimat.
Beismertem neki, hogy nem vagyok mindig erős.
Számtalan dolgot elmondtam neki...

Majd megdicsért. Megölelt. Letörölte az akkor már 2 órán át patakokban ömlő könnyeimet. Megpuszilt. És elment.

Megkönnyebbültem. Mosolyogtam.

Egy utolsó dolgot még nem írtam le...

Beismertem neki, hogy mennyire büszke vagyok magamra. Mert lehet, hogy nehezedik az életem, de ez jót jelent. Nehezebb, de egy szinttel legalább feljebb vagyok…

Nos...ilyen volt az első találkozásom a csenddel.
A saját is kis csendemmel, aki folyamatosan gyógyítja még most is a lelkemet...

Fotók: 123rf.com

További gondolataimat megtaláljátok a közösségi oldalamon is!
Várlak szeretettel!
Töltődj! Olvass! Inspirálódj!
https://www.facebook.com/lelekkoffein/

Örökre megváltozott az érintettek élete.

Leadfoto: 123rf.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!