Azt hiszed, nem tudsz festeni? Itt 2 óra alatt kiderül, hogy tévedtél

Játsszunk festőset!

Szóval tehetségtelenségem teljes tudatában jelentem meg a megbeszélt helyen, és rengeteg beszéddel próbáltam palástolni egyre növekvő félelmemet. Biztos voltam benne, hogy én leszek az egyetlen, akinek csupán egy gyerekes mázolmányt sikerül kiszenvednie magából. Mihelyst mindenki megérkezett, választottunk egy vásznat, majd kaptunk kötényt, ecseteket, festékeket és utasításokat arra vonatkozóan, mit, hogyan használjunk. Aztán eljött az első vonások ideje, a helyzet pedig komolyra fordult – legalábbis az én laikus agyamban, ami a hozzá nem értők ártatlanságával és bizonytalanságával hatalmasra nagyította az előttem álló feladatot. Remegő kézzel fogtam hozzá a festéshez, pedig a nyitófeladat mindössze annyi volt, hogy egy nagy X segítségével osszuk négyfelé a vásznat. Érted, egy X-et kellett rajzolni, mégis paráztam.

Rá kellett szólnom magamra, hogy nyugodjak meg, mert ez szórakozás, nem diplomamunka. A fegyelmezés szerencsére hatott, onnantól kezdve egyre jobban élveztem az egészet. Felvettem az összpontosító arckifejezést, és próbáltam pontosan lemásolni, amit a végtelenül kedves és türelmes instruktorunk csinált a saját vásznán. Ő ugyanis először mindent aprólékos gondossággal prezentált, mi pedig – amilyen hűen csak képesek voltunk rá – követtük az utasításait. Éreztem, hogy folyamatosan „lazul a kezem”, és már egészen művészies, karlengetős ecsetmozdulatokkal alkotok. Apropó karlengetés: ha valakit nagyon el akarna ragadni az alkotói hév, maradjon higgadt! Az akrilfesték, amivel dolgozunk, csak az első néhány pillanatban mosható ki a ruhából, utána az egyetlen megoldás az ecetes olló. Szóval, ha túl határozottak a mozdulataid, könnyen baj történhet – és nem feltétlenül veled, hanem a melletted ülővel. Nem fogja megköszönni.

Fotó: Facebook/PaintCocktail