„A felnőtt beavatkozása nélkül az erősebb gyerek kerekedik felül.”
A szeptember új korszakot nyit sok család életében. Az óvodák folyosóit ellepik az újdonsült ovisok kezébe kapaszkodó szülők. Nem könnyű az elengedés, főleg elsőre nem az. Annyi kétség tolonghat bennünk a csoportszoba küszöbén! „Ha valaki csúnyán viselkedne veled, szólj az óvó néninek!” „Majd odabújhatsz hozzá, ha hiányzom!” „Biztos lesznek új barátaid!” „Ne beszélj csúnyán az oviban!” „Ne vedd ki más kezéből a játékot, mint a játszón...!” – soroljuk az intelmeinket, tanácsainkat. Bárcsak egy pillanat alatt megbizonyosodhatnánk arról, hogy elég volt mindaz, amire eddig tanítgattuk! – pedig a java még hátra van.
Ebben a cikkben felidézek egy markáns érzést és emléket a beszoktatás idejéről, ami első gyermekes anyaként megerősítette bennem, hogy a gyereknek közösségben a helye, amikor eljön az ideje. Hogyha szemernyi kétséged is van afelől, hogy a tágabb közösség a gyereked fejlődésének következő színtere, hátha e sorok olvasása közben, enyhül egy kicsit a szíved szorítása. Bizonyára már a te gyereked is jelét adta önállósodási törekvéseinek különböző formában, vagyis életkorának megfelelően egyenrangú kapcsolatokra igyekszik szert tenni. Ami a családi környezetben – a szülő-gyerek, idősebb testvér-fiatalabb testvér viszonylatban – nem lehetséges. Ezek a társas kapcsolatok a közösség többi gyerekével alakulhatnak ki, amire többnyire szervezett formában, intézményi keretek között van lehetőségük.1
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Teljes odaadással
Emlékszem, hogy nagy gonddal tanítgattam a kisfiam arra, hogy ne tépje ki a kezemből, amit éppen el akar venni tőlem, hanem kérje el. Még nem beszélt, de szépen mutatta a kis kezével, hogy szeretné. Ehhez nekünk is észnél kellett lenni, hogy ne rántsuk ki a kezéből a TV-kapcsolót, telefont, tabletet. Könnyű ám a saját lendületünkön átsiklani! Bezzeg, amikor a gyerek markol rá a chip-szes zacskóra a kezünkben, egyből kirántjuk a kezéből, hogy „ne vedd el”! Apának is megtanítottuk, hogy ilyenkor hogyan kérje el tőle még akkor is, ha éppen félti a keze ügyébe került tárgyat. Amit nagyobb eséllyel hajít el, ha éppen menekülőre fogja, ahogy utána lódulunk. Helyette leguggolás, szemkontaktus, kitárt tenyér és egy bátorító „Kérem szépen!”. Ha ódzkodik visszaadni, amit elvett, akkor a kezünkben egy másik, neki való tárggyal közelítünk: „Tessék, ezt szabad!” – felényújtva, miközben a másik tenyerünkkkel pedig jelezzük az elvárásunkat: „Azt kérem szépen!” Más esetekben is bevált, ha a „nem szabad” mellé egy „szabad”, „tiéd”, „lehet” társult. Finomodnia kellett tehát a mi mozdulatainknak is ahhoz, hogy az övéit is puhítsuk.
A „minden tőlünk telhetőt” követő időszak
Szerencsésnek gondolom magunkat, ha van/volt egy olyan kezdeti időszakunk a gyerekünkkel, amikor minden lépését láthattuk. Volt időnk megállni felette, és elnézni, amivel babrál. Elgondolkodni a kis dolgain, ráhangolni magunkat az ő ritmusára. Ebben az időszakban bizonyára sok mindenre tanítgattuk őt. Főleg első gyermeknél temérdek az idő, a figyelem és a lelkesedés – ha nem is végtelen, megtapasztaljuk azt is. Egyre több a sikerélmény a kis univerzumunkban. Aztán elkezd nyílni a világ az első játszótéri pajtásokkal, a tágabb rokonsággal, barátok családjaival. Megéljük az első gyerek-konfliktusokat.
Új korszak a játékok világában
A Linkimals új korszakot nyit a játékok világában. Ezek a kedvencek nem csak a kicsikkel, de egymással is beszélgetnek, így még vidámabbá teszik a mókát és a tanulást. Bölcs bagoly, a csapat legújabb tagja, 90 dallal és mondókával érkezik.
Egymástól tanulnak
Emlékszem az első találkozásokra olyan gyerekekkel, akik nem kértek, nem vártak, hanem elvették, amit akartak. Baráti körben ezt már egyre jobban kezeltük, mert a kezdeti feszengés után arra jutottunk, hogy ez tulajdonképpen mindannyiunknak jó gyakorlóterep. Elvégre egyikünknek sem volt még lendületes kétévese! Idegen környezetben már többesélyesek voltak az ilyen helyzetek. Egyik alkalommal egy idegen kisfiú odarontott hozzánk, és kivette a fiam kezéből a játékát. Meglepődve állt. Nem telt bele sok idő, ő is ugyanúgy rárabolt a játékra a másik kezében. A falra hányt borsóm! – vakartam a fejem – Otthon már olyan szépen adta-kérte a dolgokat, nem gondoltam volna, hogy egy másik gyerekkel esze ágában sem lesz kérni.
Figyeltem őket, ahogy civakodtak, de hamar a másik gyerekhez került újra a játék. Vagyis a felnőtt beavatkozása nélkül egyértelműen az erősebb vagy durvább gyerek kerekedik felül, míg a másik hoppon marad. Odaguggoltam melléjük. „Micsoda kakaskodás volt ez, gyerekek!” – felnevettem, aztán komolyra fordítva: „Hát mik vagytok ti, kakaskák vagy fiúcskák? – ezzel az idegen kisfiú figyelmét is megnyertem egy pillanatra. „Nézd csak, Jonatán, megpróbálom elkérni a kisfiútól a játékodat úgy, ahogy mi szoktuk!” – nyújtottam a gyerek felé a tenyerem el-elhúzogatva, mintha tartanám is a kezem, meg nem is. Egyből felderült a huncutságra, és próbálta a kezembe ejteni az autót. Elkaptam: „Hopp! Köszönöm szépen!” – húztam magamhoz – „Most Te jössz! Kérdd el Jonatántól, ha szeretnéd!” A két kisfiú még lejátszott pár kör oda-visszaadósdit, mielőtt megunták és továbbálltak egymás mellől.
A szociális fejlődéshez közösség kell
Akkor merült föl bennem először, hogy tanítgathatom én a másik iránti figyelmességre, udvariasságra, kedvességre, de igazán majd a közösségben fognak megszilárdulni ezek a viselkedés minták. A gyerekek egymás közti interakciójában, ami ovis korban még nagyon vegyes képet ad. Velünk, otthon már megtapasztalta, hogy hogyan várjuk el, hogyan csináljuk. Ezután következik majd az, hogy az óvónők megerősítésével, egy nagyobb közösség tagjaként is megtanuljon érvényt szerezni az akaratának mások figyelembevétele mellett. Pontosabban akkor kezdődik, hiszen ezt még jó darabig tanulgatjuk.
¹Béla, Buda (1994): Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Tanulmánygyűjtemény, Animula Kiadó, Budapest
Lead fotó, fotó: Pexels /Yan Kurkov/
Oldalak
Hirdetés
