Olaszmamma: „Ez az ország megtanított arra, hogyan érdemes élni és boldognak lenni”

A kislányom születése után egy évvel újra munkába álltam, immár olasz állásom volt, sok olasz és számos más nemzetiségű kollégával. Nem gondoltam, hogy az olasz munkatempó ennyire különbözik a magyartól, és azt sem, hogy még évek távlatából is lesz olyasmi, amit nem tudok megszokni. Ilyen például az egy órás ebédszünet, amelyet az olaszok sosem töltenének a gép előtt, jellemzően egy közeli, munkahelyi ebédekre specializálódott étterem szépen megterített asztalánál étkeznek, komótosan. De hogyan is zajlanak az olasz hétköznapok?

Olaszmamma - Gyovai Helén

A szerző, Gyovai Helén tíz évvel ezelőtt költözött Olaszországba, férjével és kislányával, Julival Torino mellett élnek. Helén Olaszmamma néven évek óta blogol, nemrég pedig könyve jelent meg Hogyan lettem olasz mamma? címmel. Célja, hogy a hazai olvasók számára a lehető legérdekesebben, szemléletesen írjon Olaszország csodáiról és arról, amit a külső szemlélő csak szeretne látni.

Olaszország megtanított arra, hogyan érdemes élni, hogyan érdemes boldognak lenni

Több, mint tíz éve élek Olaszországban, már olajozottan és fennakadások nélkül forognak a napi rutin fogaskerekei. Mára már szinte lubickolok ebben a bivalyerős eszpresszókkal és proseccóval folyó Kánaánban, rám ragadt az olaszok mindenen átütő életigenlése, a született optimizmusuk, a lenyűgöző kreativitásuk. Megtaláltam a helyem, és már nem lógok ki közülük.

Gyovai Helén Olaszmamma

Olasz meló

Az egylégterű irodák nem passzolnak az olasz vérmérséklethez, folyamatos az alapzaj, állandóan akad valami mondanivalójuk, ráadásul az olaszok minden, de tényleg minden nap találnak alkalmat arra, hogy behozzanak egy nagy tálca mini rumbabát, epres kosárkát vagy bignét, azaz apró képviselőfánkot a munkahelyre. Születésnap, szerződéshosszabbítás, évforduló, karnevál vagy húsvét – mindig akad valamilyen ok a csipegetésre, nem is értem, hogyan férnek bele a sztreccsgatyába.

Olasz reggeli a munkahelyen

Az olasz valóság

A magyar valóságból érkezők számára az olasz munka világa egy röhejes rémálom, most nem térnék ki a munkajogi vonatkozásokra, mert véget nem érő és unalmas is lenne. Annyit azért muszáj elmondanom, hogy Olaszországban gyakorlatilag mindenkinek jár az a kiváltság, hogy amennyiben határozatlan idejű munkaszerződése van, akkor a pozíciója megingathatatlan. A munkáltatónak vért kell izzadnia, ha ki akarja tessékelni az alulteljesítő vagy pofátlan dolgozót az ajtón. Az olaszok, akiket egyébként heves vérmérsékletükről, kapkodó gesztikulálásukról és valószínűtlenül gyors hadarásukról ismerünk, a munkahelyen teljesen más arcukat mutatják. Olyan, mintha beköszöntött volna a hippikorszak, és lelassult virággyerekek özönlötték volna el az irodát. Semmi sem sürgős, minden várhat, teljesen felesleges a stressz. Az olasz munkamorál olyan mértékben különbözik a magyar hozzáállástól, hogy azt nehezen tudom lefesteni. Azt talán felesleges is mondani, hogy valamennyivel többet fordulnak meg az udvaron egy-egy cigi- vagy kávészünetre a munkatársak, mint amennyit kellene, és tovább folyik az eszmecsere a bajnokság aktuális állásáról, mint amennyi feltétlenül szükséges, de így is eredményes a cég. Kérdem én, hogy mégis mekkora lenne a profit, ha nem vennék ennyire lazán a napirendet?

Olasz munkahely szünet kávé cigi

Mégis hová sietsz?

Végül is az olaszoknak van igazuk. Miért legyen úrrá az életünkön a munkahelyi stressz, ha nem muszáj? Az olasz szellemiség alapvető tételei az irodában is: „Ma che fretta hai?” (Mégis hova sietsz?) és a „Stai serena” (Nyugodj meg!).? Hogyan lesznek mégis sikeresek az olasz cégek? Úgy, hogy senkit nem motivál jobban a határidő, mint egy olaszt. Ráadásul az olasz elme hihetetlenül kreatív, nem gondolkodik sémákban, briliáns problémamegoldó képességük pedig egyenesen kincset ér. Végy egy megoldhatatlannak tűnő enigmát, az olasz meg fogja oldani, még ha egy csomó kiskapun és kerülőúton keresztül is. Az más kérdés, hogy a babérok learatása után pillanatok alatt szokik vissza a dupla kávészünethez és a munkatársakkal folytatott tripla időtartamú csevegéshez.

Leadfotó: Pexels, Fotók: Gyovai Helén, 123rf.com

Oldalak