A navigáció a demenciával és az Alzheimer-kórral is összefüggésbe hozható, a GPS pedig növelheti a kockázatot
Azok a fiatalok, akik soha nem ismerték a GPS nélküli világot, gyakran nem tudnak eligazodni a saját környékükön GPS nélkül. Tekintettel arra, hogy a tájékozódási képességeink az életkorral romlanak, függetlenül attól, hogy milyen jók, elgondolkodtató, hogy ez a GPS-függőség hogyan fog kihatni a fiatalabb generációkra az öregedéssel. Bár a tudományos bizonyítékok ezen a téren még nem egyértelműek, az agyunk tájékozódásért felelős működése alapján valószínűsíthető, hogy erős az összefüggés.
A taxisofőröknél például kimutatták, hogy jóval nagyobb a hippokampuszuk – az agy azon része, amely a térbeli tájékozódásért és koordinációért felelős –, mivel nap mint nap rengeteg térbeli rejtvényt oldanak meg, miközben folyamatosan navigálnak és kapcsolatban állnak a környezetükkel.
A taxisofőröknél sokkal ritkábban alakul ki Alzheimer-kór és demencia, mint más szakmákban dolgozóknál, ami logikus: nemcsak a térbeli navigációs készségek vesznek el először, amikor valakinél kialakulnak ezek a betegségek, hanem ezeknek a készségeknek a fejlesztése is védelmet nyújt ellenük.
A GPS megfoszt minket attól a lehetőségtől, hogy fejlesszük és megerősítsük ezeket a készségeket. Ahogy Arne Ekstrom, az Arizonai Egyetem kognitív idegtudósa az iNewsnak nyilatkozva fogalmazott: „ha a Google térképet arra használod, hogy egy vonalat, egy parancsot kövess, akkor nem tanulsz a környezetről.”
Ha letesszük a GPS-t, és helyette „a tájékozódási pontokra figyelünk, arra, hogy az utcák és útvonalak hogyan kapcsolódnak egymáshoz, akkor az agyunk gyakorolhatja ezeket a képességeket, és tanulmányok kimutatták, hogy az agy nagyon gyorsan ki tudja építeni ezeket a képességeket.” – mondta Dr. Ekstrom.
Fotó: 123rf
A navigáció a demenciával és az Alzheimer-kórral is összefüggésbe hozható, a GPS pedig növelheti a kockázatot
Azok a fiatalok, akik soha nem ismerték a GPS nélküli világot, gyakran nem tudnak eligazodni a saját környékükön GPS nélkül. Tekintettel arra, hogy a tájékozódási képességeink az életkorral romlanak, függetlenül attól, hogy milyen jók, elgondolkodtató, hogy ez a GPS-függőség hogyan fog kihatni a fiatalabb generációkra az öregedéssel. Bár a tudományos bizonyítékok ezen a téren még nem egyértelműek, az agyunk tájékozódásért felelős működése alapján valószínűsíthető, hogy erős az összefüggés.
A taxisofőröknél például kimutatták, hogy jóval nagyobb a hippokampuszuk – az agy azon része, amely a térbeli tájékozódásért és koordinációért felelős –, mivel nap mint nap rengeteg térbeli rejtvényt oldanak meg, miközben folyamatosan navigálnak és kapcsolatban állnak a környezetükkel.
A taxisofőröknél sokkal ritkábban alakul ki Alzheimer-kór és demencia, mint más szakmákban dolgozóknál, ami logikus: nemcsak a térbeli navigációs készségek vesznek el először, amikor valakinél kialakulnak ezek a betegségek, hanem ezeknek a készségeknek a fejlesztése is védelmet nyújt ellenük.
A GPS megfoszt minket attól a lehetőségtől, hogy fejlesszük és megerősítsük ezeket a készségeket. Ahogy Arne Ekstrom, az Arizonai Egyetem kognitív idegtudósa az iNewsnak nyilatkozva fogalmazott: „ha a Google térképet arra használod, hogy egy vonalat, egy parancsot kövess, akkor nem tanulsz a környezetről.”
Ha letesszük a GPS-t, és helyette „a tájékozódási pontokra figyelünk, arra, hogy az utcák és útvonalak hogyan kapcsolódnak egymáshoz, akkor az agyunk gyakorolhatja ezeket a képességeket, és tanulmányok kimutatták, hogy az agy nagyon gyorsan ki tudja építeni ezeket a képességeket.” – mondta Dr. Ekstrom.