Pszichológia: ezt jelenti, ha keveset posztolsz a közösségi médiában

A szakemberek ezt „külső kontrollos önértékelésnek” nevezik

Ekkor az ember saját értékét mások reakcióin keresztül méri. Ez hosszú távon szorongáshoz, önbizalom-ingadozáshoz és függőségszerű viselkedéshez vezethet.

A ló túloldala tehát akkor jelenik meg, amikor a posztolás már nem kommunikáció, hanem kényszer. Amikor valaki nem tud úgy részt venni egy eseményen, hogy közben ne gondolna arra, hogyan fogja majd megosztani.

Amikor a közösségi média válik a valóság elsődleges szűrőjévé, és az élmények értéke attól függ, mennyi reakciót váltanak ki. A pszichológia szerint ez már problémás viselkedés, és bár nem minden esetben nevezhető betegségnek, mindenképpen figyelmeztető jel.

Azért mész el egy koncertre, hogy élvezd, vagy azért, hogy majd kiposztolhasd a legjobb a videót, hogy te ott voltál?

A túlzott posztolás mögött gyakran bizonytalanság, magány, vagy a kapcsolódás iránti túlzott igény áll. A közösségi média ilyenkor nem eszköz, hanem menekülési útvonal, amely azonban nem képes valódi érzelmi szükségleteket kielégíteni.

A modern társadalomban a posztolási szokások tehát sokkal többet árulnak el rólunk, mint elsőre gondolnánk. A keveset posztolók gyakran stabilabb belső világot őriznek, míg a túl sokat posztolók esetében érdemes megvizsgálni, mi áll a háttérben. A pszichológia szerint az egészséges egyensúly ott húzódik, ahol a közösségi média nem válik kényszerré, és nem határozza meg az önértékelést.

A posztolás lehet örömforrás, kapcsolódási pont, kreatív önkifejezés, de csak akkor, ha nem veszi át az irányítást az élet felett. A digitális jelenlét ma már természetes része a mindennapoknak, de a valódi élmények továbbra is offline születnek, és az emberi kapcsolatok mélységét nem a lájkok száma méri.

Leadfotó: 123RF – Illusztráció