Könnyed romantika, semmi több?! - Kritika az Elemi szerelemről

Kapuzárási pánik és egy keserédes szerelem története
A Lisa Azuelos által írt és rendezett mozi inkább a vágyakozásról és az álmodozásról szól, egy keserédes szerelem történetét meséli el. A 30-40 körüli nézőközönséget megcélzó film akár a kapuzárási pánik ódája is lehetne, hisz mi sem tipikusabb, mint a boldog házasságban élők gondolati játszadozása, miszerint ,,Mi lenne ha?". Mert ki ne játszott volna már el a gondolattal, hogy a stabilitást és biztonságot adó párkapcsolatot feladja valami ösztönösebbért és lángolóbbért. A pár románca azonban úgy tűnik, hogy itt már az első perctől halálra van ítélve. ,,Nős és számomra az egyetlen tabu a nős férfi. A nős férfinek nincs farka." - hangoztatja Elsa, míg Pierre szerint: ,,Nem az a hős, aki elhagyja a szeretőjéért a családját. Az igazi hős, aki kitart a házassága mellett." Azonban főszereplőink a sors, véletlen vagy végzet (ki hogy nevezi) furcsa humorának köszönhetően minél inkább taszítják egymás, annál inkább vonzódnak egymáshoz.
Amitől jó az Elemi szerelem
Az érosz és agapé küzdelméről szóló mozi egyik legnagyobb ütőkártyája azonban az elképesztő narratíva, hisz mikor beleélnénk magunkat valamibe, egy váratlan fordulat mindent felborít. A párhuzamos univerzumok gondolatával játszadozó film a 2004-es, Eric Bress és J. Mackye Gruber által rendezett Pillangó-hatás című klasszikusból is merít, de még a Rómeó és Júlia halhatatlan szerelmesei is kapnak némi szerepet. A nagy ugrásoknak köszönhetően az amúgy lapossá és kiszámíthatóvá váló sztori soha nem lesz unalmas, az utolsó percig bizonytalanságban tart minket.


























