Bambusz? Vízcsepp? - A legbrutálisabb kínzási módszerek az ókori Kínából

Az "Öt büntetés"

Amint azt a "The Death Penalty in Traditional China" című könyv leírja, Kína a foglyokra vonatkozóan egy büntetési rendszert vezetett be, amelyet Wu hsingnek neveztek el, ami lefordítva az "öt büntetést" jelentette. Az, hogy az Öt büntetés kategóriái közül melyiket kaptad, a bűnödtől függött. A Csin-dinasztia előtt az öt büntetés a következő volt: tetoválás, az orr levágás, az egyik vagy mindkét láb amputálása, kasztrálás és halál. Az öt büntetést azonban megreformálták, így a Sui-dinasztia idejére már (i. sz. 581-618) a könnyű bottal való verés, a nehéz bottal való verés, szolgaság, a száműzetés és a fojtogatással vagy lefejezéssel járó halál létezett.
Az egyes büntetéseken belül különböző fokozatok léteztek. Például egy könnyű bottal való verésre ítélt rabot a büntetés öt szintjére ítélhettek, ami azt döntötte el, hogy hány ütést adjanak le (10 és 50 között). Még a száműzetés is fokozatokhoz volt kötve, így minél súlyosabb volt a bűncselekmény, annál messzebbre került az elítélt.

Ami a kivégzést illeti, a lefejezést rosszabbnak tartották, mint a fojtogatást. Ez furcsának tűnhet, mivel a fojtogatás, amelynél a hóhér kötelet használt, rendkívül brutális és hosszú volt. Eközben a lefejezés csak egy ügyes kardcsapást igényelt. Mégis a lefejezést tiszteletlenebbnek és megalázóbbnak tartották vallási szempontból. A test, amelyet az illető ősei hagytak rá, ilyen szintű megcsonkolása szégyenletes volt.