Ki az a Beckham hozzájuk képest?
A világbajnokságok kabalafiguráinak története az oroszlántól a leopárdig.
Sok nő szívéből utálja a futball világbajnokságokat, mert úgy érzi, olyankor hetekre elveszíti kedvesét. Van, aki viszont csatlakozik a férfiakhoz a focimeccsek alatt. Vagy azért mert őt is érdeklik a meccsek, vagy csak jó társasági eseménynek ígérkezik a közös szurkolás.
Akárhogy is, a VB ideje alatt szinte mindenki lát egy-egy mérkőzést, vagy legalábbis részleteket belőlük. Megismerkedünk a játékosokkal, a rendező országgal, ha esetleg akad magyar játékvezető, figyelemmel kísérjük helyes és helytelen döntéseit a pályán, végignézzük a látványos nyitó és záró ceremóniát, egyszóval valamilyen módon részesei leszünk a világ egyik legnagyobb szabású sporteseményének.
De van valami, ami fölött általában átsiklik a tekintetünk: a foci-vb kabalafigurája. Pedig az évtizedek során a rendezvénynek otthont adó országok igyekeztek kreatív kabalákkal előállni, olyanokkal, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak kultúrájukhoz, szokásaikhoz. Talán nem véletlen, hogy 1966-ban a foci őshazája, Anglia választása egy oroszlánra esett. Az Egyesült Királyság egyik szimbóluma az oroszlán, a focicsapatukat is szokás „háromoroszlánosok”-ként emlegetni. Willie, (mert így keresztelték el a kabalát) egy brit zászló díszítette divatos focimezt is kapott, első kabalaként jól feladva a leckét az utána következőknek.
Négy évvel később Mexikó figurája egy fiúcska volt, aki a Juanito névre hallgatott, és a fején stílusosan egy sombrerot viselt, egyébként pedig a mexikói válogatott szerelésébe volt felöltöztetve. A németek is ezt a megoldást választották, de ők nem egy, hanem rögtön két fiúra adták rá a német mezeket, akik a keresztségben a Tip és Tap neveket kapták.
Argentínában a kabala fiút Gauchitonak hívták, tipikus kis argentinnak öltöztették fel a játékok szervezői.
1982-ben a spanyolok megtörték a hagyományt, és Willie után megtervezték a második nem emberi kabalafigurát. Naranjito egy vidáman mosolygó narancs volt, spanyol színekben. A választást azzal indokolták, hogy a narancs tipikusan spanyol gyümölcs, és az egyik legnépszerűbb az országban.
A második mexikói VB-n a sombrero megint bejött a képbe, de ezúttal egy jalapeno paprika fején, ami egyébként a mexikói konyha egyik jellegzetessége. Őt követte Ciao, az olaszok kabalája, egy pálcika emberke focilabda fejjel, és az olasz zászló színeiben pompázó végtagokkal.
Az amerikaiak választása egy kutyára esett, hiszen az a legnépszerűbb háziállatuk. Striker, a kutyus akárcsak elődei, focimezt és stoplis cipőt viselt. Négy év múlva a franciák gallkakasa egy tipikus nemzeti jelkép volt, és a Footix névre hallgató madár szerencsét is hozott a házigazdáknak, hiszen Zidane-ék megnyerték a 98-as VB-t.
A koreai-japán közös rendezésű világbajnokságon nem érték be egy, vagy akár két kabalával. Három fura, számítógépesen animált, kissé futurisztikus lényt alkottak a tervezők: Ato-t, Kaz-t, és Nik-et.
Az utóbbi két VB-n pedig Willie után ismét a nagymacskák uralták a terepet. Goleo személyében Németország egy oroszlánnak szavazott bizalmat, míg Dél-Afrika egy leopárdot választott, mint országuk egyik tipikus állatát. Zakumi-t hosszú zöld sörénye persze jócskán megkülönböztette egy átlagos leopárdtól.
Hogy Brazília milyen figura mellett adja le a voksát, még nem dőlt el, több jellegzetes állat neve is felmerült már.
Érdemes megemlíteni, hogy mikor Magyarország EB pályázatot nyújtott be, ott a pulikutya szerepelt, mint tervezett kabala állat. A rendezési jogot természetesen nem kaptuk meg, de talán majd egyszer a jövőben. Ami pedig a pulit illeti, a tavalyi, nálunk rendezett úszó EB-n azért debütálhatott, mint kabala.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
