Papp Noémi: Miattad felébrednék
Van-e, aki soha nem maradt még hoppon egy kapcsolat felmelegítésében reménykedve? Van-e, aki mellé még soha nem ült le elviselhetetlen útitárs egy távolsági buszon? Van-e, aki soha nem kereste évekig a társát, vállalva akár egy vakrandit, sőt akár egy emelkedőkben gazdag erdei túrát? Van-e valaki, akinek még soha nem kellett megküzdenie megbízhatatlan mesterekkel egy felújítás során? Papp Noémi történeteiben bármelyikünk magára ismerhet – ki-ki milyen szerepben –, hiszen az elénk táruló helyzetek a mindennapi életünk epizódjai, szóljanak akár családi kötelékek szorosabbra fonódásáról vagy meglazulásáról, szerelemről vagy szakításról, egészségről vagy betegségről, barátságról vagy csalódásról, felvirágzásról vagy veszteségről. Ami azonban nagyon is egyéni ezekben a mindenki számára ismerős történetekben, az az írói optika: a szerző a maga tömör, szikár, ám annál érzékletesebb írói nyelve segítségével úgy irányítja a fókuszt, hogy észrevegyük a történetben a különlegeset, a megtorpanásra késztetőt és a továbbgondolásra méltót. Így aztán ezek a hol fanyar, hol mulatságos, hol szívszorító, hol groteszk, hol ámulatba ejtő novellák hosszan velünk maradnak még az olvasás után is. Már csak azért is, mert egy valamivel sosem marad adós a szerző: a csattanóval – akár megrendülést vált ki vele, akár nevetést.
Fotó: Jaffa Kiadó
Papp Noémi: Miattad felébrednék
Van-e, aki soha nem maradt még hoppon egy kapcsolat felmelegítésében reménykedve? Van-e, aki mellé még soha nem ült le elviselhetetlen útitárs egy távolsági buszon? Van-e, aki soha nem kereste évekig a társát, vállalva akár egy vakrandit, sőt akár egy emelkedőkben gazdag erdei túrát? Van-e valaki, akinek még soha nem kellett megküzdenie megbízhatatlan mesterekkel egy felújítás során? Papp Noémi történeteiben bármelyikünk magára ismerhet – ki-ki milyen szerepben –, hiszen az elénk táruló helyzetek a mindennapi életünk epizódjai, szóljanak akár családi kötelékek szorosabbra fonódásáról vagy meglazulásáról, szerelemről vagy szakításról, egészségről vagy betegségről, barátságról vagy csalódásról, felvirágzásról vagy veszteségről. Ami azonban nagyon is egyéni ezekben a mindenki számára ismerős történetekben, az az írói optika: a szerző a maga tömör, szikár, ám annál érzékletesebb írói nyelve segítségével úgy irányítja a fókuszt, hogy észrevegyük a történetben a különlegeset, a megtorpanásra késztetőt és a továbbgondolásra méltót. Így aztán ezek a hol fanyar, hol mulatságos, hol szívszorító, hol groteszk, hol ámulatba ejtő novellák hosszan velünk maradnak még az olvasás után is. Már csak azért is, mert egy valamivel sosem marad adós a szerző: a csattanóval – akár megrendülést vált ki vele, akár nevetést.