Egy nő, akinek állami gondozottként indult az élete, de kick-box bajnok lett belőle

A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Zsiga Melindával beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb ifjú sportoló kategória díjának egyik várományosa 2020-ban.

Ismerd meg a jelölteket! – Zsiga Melinda

A Leginspirálóbb ifjú sportoló kategóriájában idén is három nagyszerű nőt jelölt a bizottság, közöttük a 34 éves Zsiga Melindát, kick-box bajnokot. A fiatal nő állami gondozottként sosem ismerte vérszerinti szüleit, három családnál is megfordult, mielőtt szerető szülőkre talált. Melinda jelenleg az óbudai Twins Gym versenyzője és edzője, kick-box edzései kezdete után egy évre már a Magyar Kick-box válogatott tagja lehetett, élete első világbajnokságán pedig hazai közönség előtt bronzérmet szerzett.

Hogyan jött pontosan a sport az életedbe?

Már gyerekkorom óta sportolok, így a mozgás az egész életemet áthatotta: a kézilabdával, az atlétikával és a boksszal is megismerkedtem, utóbbi volt számomra a legmeghatározóbb. Mivel állami gondozott voltam, örültem, hogy volt valami, ami elterelte a gondolataimat arról, hogy családról-családra adnak, hiszen három családnál is nevelkedtem. Inkább azzal foglalkoztam, hogy kislabdahajításban minél jobb legyek és több versenyen vehessek részt, vagy az atlétikában kötélmászás és rúdmászás számban érjek el egyre nagyobb sikereket – legfőképpen ezek motiváltak, a kezdetben negatív dolgok, hogy amiben gyengébb voltam, abban is fejlődni akartam. Ami sportág foglalkoztatott, abban bizony a lehető legjobb szerettem volna lenni, ez vitt előre. Az edzők és oktatók pedig észrevették a tehetségemet, az eredmények pedig igazolták is azt.

Mik voltak azok a kudarcok, mélységek, amiket a karriered során átéltél?

Amikor elkezdtem az atlétikát, akkori nevén tömegsportot, az elején nem voltam benne a legjobb, például a kötél- és rúdmászás igen nehezen ment, ezért nem vittek versenyekre – ez számomra akkoriban óriási kudarcélmény volt. Ilyenkor az doppingolt, hogy másban viszont igenis jó vagyok és tehetséges, ugyanakkor megakartam mutatni azt is, hogy olyan számokban is tudok remekelni, amikbe nem voltam a legerősebb. A kézilabdánál például más volt a helyzet, ott tudtam, hogy jól játszok, mégis nagy kudarcként éltem meg, hogy azért nem vittek versenyre, mert olyan volt a bőrszínem, amilyen. Kisgyerekként rosszul esett és bántott az, hogy hiába voltam ott mindig minden edzésen és teljesítettem jól, mégis mást vittek helyettem a meccsekre. De ilyenkor is motivált, hogy talán majd én is mehetek velük, ha még többet beleadok és még többet edzek. Manapság a kick-boxban pedig rendszeresen érnek holtpontok, például amikor egy-egy verseny előtt a súlyvesztés állapotában vagyok. Ilyenkor még a bőgés is kerülget, sőt gyakran utol is ér az edzések után, amikor a férfiak már nincsenek körülöttem, akikkel edzek, hiszen ők nem igazán tudnak mit kezdeni egy bőgő lánnyal. Persze olykor ők is látják rajtam, ha nincs minden rendben, és rengeteg vígaszt, támaszt nyújtanak nekem. Ironikus viszont, hogy a leggyengébb állapotomban is, amikor már feladnám, vérszemet tudok kapni egy-egy versenyfelhívás láttán, ilyenkor pedig menni akarok előre, és dolgozni a sikereimért.

Van olyan személy, aki inspirál téged, mint példakép?

Elég sok sportágat kipróbáltam, de sosem volt olyan, hogy én bárkiért is rajongtam volna. Nagyon sok mindenkinek tisztelem a sportba belefektetett munkáját és energiáját, és azt, hogy mi mindent megtesz azért, hogy elérjen oda, ahol van, de sosem volt, hogy megszállottan rajongtam volna valakiért. Nem mondanám azt sem, hogy önmagam motivációja vagyok, mert nagyon sokszor inkább elégedetlen vagyok magammal, mint elégedett, ez pedig úgy gondolom a családi hátterem miatt is alakult így.

Volt olyan nehézség a karrieredben, amit úgy érzel, hogy azért szenvedtél el, mert állami gondozott voltál?

Három családnál nevelkedtem összesen. Amikor a második családnál voltam, még egyik sportágat sem űztem versenyszerűen, a harmadik családnál pedig egyáltalán nem volt probléma a szenvedélyem, mindössze annyi volt a szüleim kérése, hogy a tanulmányaimat a sport mellett se hanyagoljam, és a versenyek ne menjenek az iskola rovására. Szerencsére náluk egyáltalán nem érződött az, hogy nincs rendes családom, hiszen a nevelőszüleim mindig kint voltak a meccseimen, megnéztek és szurkoltam nekem. Őszintén elmondták a véleményüket arról is, ha esetleg nem játszottam jól, ugyanakkor dicsértek, ha remekül teljesítettem. Így elmondhatom, hogy egyáltalán nem szenvedtem hiányt semmiben a sportot illetően a családi helyzetem miatt. A harmadik családomnál éreztem először azt a stabilitást és szeretet, amire mindig is vágytam, persze évek kellettek ahhoz, hogy ez kialakuljon. Szépen lassan megtapasztaltam azt, hogy a verés és éhezés helyett itt igenis jó helyem van és törődnek velem, ezért tudtam rájuk családként tekinteni. Ahogy fokozatosan közelebb engedtem őket, és jobban megnyíltam nekik, úgy lett a kapcsolatunk egyre családiasabb és mélyebb.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A versenyzést mindenféleképpen folytatni szeretném, azonban ez egyre nehezebb a korom miatt. Emellett azonban vannak más jellegű terveim is: szeretnék minél több embernek segíteni, és nemcsak a sport terén, hanem lelkileg is, a saját tapasztalataimból kiindulva, hiszen látom és érzem, hogy mindenkinek szüksége van egy emberre az életében, akire mindig, minden körülmény között számíthat. Én pedig szeretnék mások számára ilyen ember lenni, persze ezen még dolgoznom kell.

Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy idén te is a jelöltek között vagy az Inspiráló Nők gáláján?

Nem hittem el. Az egész életemet a sportolásra tettem fel, és nem azért, hogy ezért cserébe kapjak valamit, mégis jól esik az, hogy elismerik a teljesítményemet, amit a díjaim is igazolnak. Ez a jelölés nagyon sokat jelent számomra, más, mint az eddigiek, és meg is lepődtem rajta, ugyanakkor fantasztikusan jól esik, hogy a 34 évem ellenére még belefértem az ifjú sportoló kategóriába. Úgy érzem, végre elismerik, hogy igenis letettem valamit az asztalra, ehhez pedig még nem szoktam hozzá, mindenesetre nagyon jó érzés.

SZAVAZZ ZSIGA MELINDÁRA ITT!

A jelöltek közül az olvasók az online szavazás segítségével dönthetik el, ki kapja a díjat, amelyet a március 5-én, a Femcafe.hu - Inspiráló Nők Estje gálán, a Várkert Bazárban hirdetünk ki.

Leadfotó és fotók: Gabriella Csoszó

Oldalak

Szólj hozzá Te is!