A magyar lány, akit a világ leghíresebb motivációs trénere is a szívébe zárt

A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Györke Nórával beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb hétköznapi hős kategória díjának egyik várományosa 2019-ben.

Inspiráló Nők Díj

A Femcafe.hu már korábban is kereste azokat az ösztönző női példaképeket, akik munkássága, teljesítménye például szolgálhat mindenki számára. Idén 7 kategóriában keressük a leginspirálóbb nőket olvasóink segítségével. A kategóriák 3-3 jelöltjét neves személyekből álló jelölőbizottság állította össze, olvasóink pedig online adhatják le szavazataikat a számukra legszimpatikusabb jelöltekre.

Díjátadó gála: 2019. március 21-én, a gyönyörű Várkert Bazárban derül ki, kik lesznek az év leginspirálóbb női. Még több információért kattints ide!

Az esemény fő támogatója: Szerencsejáték Zrt.

Az esemény médiatámogatói: TV2, ATV, Bors

Ismerd meg a jelölteket! - Györke Nóra

A Leginspirálóbb hétköznapi hős kategóriájában idén is három nagyszerű nőt jelölt a bizottság, közöttük a 28 éves Györke Nórát, a Nem Adom Fel Alapítvány kommunikációs vezetőjét. A fiatal nő eredetileg színésznőnek készült, de egy integrált előadás, ahol sérült emberekkel együtt lépett színpadra, teljesen átkeretezte életét. 2008-ban csatlakozott a társulathoz, ami nagymértékben meghatározta nemcsak a szakmai fejlődését, hanem az élethez való hozzáállását is. Ő alapította meg a közösség tánckarát, akikkel bejárták a világot: Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Erdélyben, Németországban, Svájcban, Belgiumban és Kínában is felléptek a fogyatékossággal élő és ép emberek integrációját hirdetve. Részt vett Budapest első, fogyatékossággal élő emberek által alapított vendéglátóhelyének, a Nem Adom Fel Kávézó és Étterem megalapításában. 2019 januárjától pedig egy új minőségben, az alapítvány kommunikációs vezetőjeként lelkesíti tovább a világot, hogy elfogadni és befogadni jó.

Vissza tudsz emlékezni arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy már nem színésznő szeretnél lenni, hanem szívesebben foglalkozol sérült emberekkel?

Élénken él bennem, de nem egy pillanat volt, hanem egy folyamat. Egy színitanodába jártam 9 évig, aminek kapcsán kapcsolatba kerültem a Nem Adom Fel Alapítvánnyal. Egy nagyszabású jótékonysági koncertet szervezetek a Sportarénában, aminek az volt a különlegessége, hogy a sérült fiatalok egy nemes ügy érdekében összefogtak és most ők gyűjtöttek másoknak. Táncosként kerültem be a közösségbe, ami még csak akkoriban lépett előre a világot jelentő deszkákon. Sokat próbáltunk a nagy esemény előtt, de csak a koncert előtt nem sokkal ismerhettük meg ténylegesen azokat a fiatalokat, akik a Nem Adom Fel oszlopos tagjai voltak. Az első találkozásunk a Zöld Macska Diákpincében történt, ahol egy sérült fiút hallottam énekelni. Ő volt Zakál Zoli, aki azóta egy nagyon jó barátom lett. Előadta az egyik saját dalát, aminek az volt a címe, hogy a Mennyek kapuján, ami olyan hatást gyakorolt rám, mint előtte semmi. Nemcsak ő, hanem az együttes többi tagja is olyan határtalan odadással és átéléssel tudott jelen lenni a színpadon, ami nagyon megérintett engem. Óriási energiát adtak nekem azok a próbák és beleszerettem ebbe az egészbe.

Szinte nincs olyan fotója az alapítványnak, ahonnan hiányzol. Hogyan szövődött össze az életed a Nem Adom Fel csapatával?

A Sportarénás koncert után egyértelmű volt, hogy lesz folytatás. A színitanoda ugyan kiszállt ebből az együttműködésből, de én maradtam. Eleinte csak táncosként kísértem őket, de egyre több más programban is részt vettem. Az alapítvány vezetőjének, Dely Gézának nagyon tetszett a lelkesedésem és felkért, hogy alapítsak a Nem Adom Fel együttesnek egy tánckart, ami 2009-ben meg is alakult és év végén már a Művészetek Palotájában debütálhattunk. Az évek alatt valóban összenőtt az életem az alapítvánnyal, beleláthattam a különböző tevékenységi körökbe és együtt lehettem fantasztikus emberekkel. Segédkeztem a programszervezésben, pályázatírásban, táborok lebonyolításában, majd a Nem Adom Fel Kávéház és Étterem létrehozásában. Elvégeztem közben az egyetemet és 2017-ben úgy hozta az élet, hogy az ÉTA Országos Szövetséghez csatlakoztam, akikkel olyan alapítványok, egyesületek, közösségek érdekében dolgoztam, melyek elsősorban értelmileg akadályozott emberek, és családjaik életminőségén kívánnak javítani. Nagyon szerettem itt tevékenykedni, de tavaly felkértek, hogy jöjjek vissza a Nem Adom Fel Alapítványhoz és dolgozzak velük kommunikációs vezetőként. Nem tudtam nemet mondani, mivel nagyon megtisztelőnek éreztem ezt a megkeresést és hiányzott a csapat.

Mit szólt a családod és a baráti köröd, hogy ebben találtad meg önmagad?

Mindenki látta, hogy milyen rendíthetetlen lelkesedéssel csinálom ezt. Nem volt kérdés, hogy támogassanak-e. Szerencsére a szüleim, a testvérem és a barátaim is nagyon nyitott és elfogadó emberek.

Mit ad neked a hétköznapokhoz hozzá az, hogy sérült emberekkel dolgozol?

A sérült fiatalokkal való munka számomra rengeteg erőt, motivációt és inspirációt ad. A színpadi énemet is van lehetőségem megélni, mert a fellépéseken a mai napig közre működöm. Igaz, itt csapatjátékosként, nem főszereplőként vagyok jelen, de gyakorolhatok valami egészen mást, a gondoskodást, ami szerintem nőként egy igazán jó érzés. Nem bánom, hogy nem lett belőlem színésznő. Mikor itt vagyok velük, legyen bármilyen rossz napom, vagy legyek akármilyen alulmotivált, mindig van hozzám egy kedves szavuk vagy éppen a részese lehetek valaki fejlődésének és ez bearanyozza a napom. Hihetetlen energiát és életigenlést tapasztalhatunk meg, ha közel engedjük magunkhoz a fogyatékossággal élő embereket.

Mi a legemlékezetesebb élményed a hivatásod kapcsán?

Nagyon sok ilyen pillanat van. A külföldi koncertek mindig hatalmas élmények. Ha mindenképpen ki kellene emelnem valamit, az a Nick Vujiciccsal való találkozás lenne. Egy hatalmas kórusban énekeltem és valamiért kiszúrt a tömegből és behívott az öltözőjébe beszélgetni. Nagyon meghatározó volt ez számomra. A videóit nézve is feltűnt, hogy hihetetlen karizmája van, de élőben megtapasztalni ezt egészen más volt. Rendkívül motiváló beszélgetés volt és azt mondta, nagyon emlékeztetem a feleségére, akivel ha egy országban élnék, biztosan jóban lennénk.

Te hogyan inspirálsz másokat?

Azt gondolom, hogy bárki lehet inspiráló, aki harmóniában van önmagával és jól érzi magát abban, amit csinál. Szerencsésnek érzem magam, mert én kiteljesedem abban, amivel foglalkozom. Talán az én lelkesedésem és kitartásom erőt adhat másoknak is. Fontos, hogy legyen mindenki életében egy ügy vagy cél, amire szívesen áldoz időt és energiát. Az én életemben ez az, hogy a tőlem telhető módon igyekszem átjárhatóvá és barátságossá tenni a határt a sérült és az ép embertársaink között.

SZAVAZZ NÓRÁRA ITT!

A jelöltek közül az olvasók az online szavazás segítségével dönthetik el, ki kapja a díjat, amelyet a március 21-i Femcafe Inspiráló Nők Estje gálán, a Várkert Bazárban hirdetünk ki.

Leafotó: Györke Nóra

Oldalak

Szólj hozzá Te is!