A boldogság kulcsa a félelem - Ha kizárjuk a rosszat, az életet zárjuk ki

Hogy mit kell megtapasztalnunk?

Lelkünk születése előtt megírja „színdarabjának” szereplőit, melyek tulajdonságokként érkeznek vele. Forgatókönyvét, mely az életútját mutatja, és ettől eltérnünk nagyon nem lehet.

Az életet meg kell élnünk. Ahogy nem hagyhatjuk abba a ki- és belélegzést, úgy az Élet is megy a maga medrében. Ha már tudunk, és merünk tudatosan hozzáállni életünkhöz, ha már kézben tudjuk tartani, ha nem akasztják el a félelmeink a tapasztalásokat - úgy egyre többször vagyunk képesek átmenni azon a bizonyos középvonalon, mely az egyensúly fenntartására hivatott.

Az egyre több tapasztalások egyre több tudást, szeretetet hoznak. Ha már megéltük a „kővel dobottság” fájdalmát, már nem fogunk olyan könnyen kővel dobálózni, s érthetővé is válik Jézus mondata: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”

Igen. Köszönjük meg a fájdalmakat, melyek kapukat nyitnak szellemünknek, szívünknek. Adjunk „kenyeret” ott, ahol előbb még „pofont” kaptunk. Az ember feladata szeretettel körbevenni a félelmet, hogy az oszolhasson. Meglátni, hogy a kettő egy, a félelem csak a fallal körbevett, elzárt szeretet. Minden ember Fény, kit vékonyabb, kit vastagabb fal véd. Bontsuk sajátunkat, engedjük, hogy boldogok legyünk!

Olvasd el ezt is

Hol akad el a boldogságunk? A legtöbb ember ebben hibázik

Fotó: kinetoscoaching.com; Leadfotó: psychologies.co.uk