Himalája-só: tényleg egészségesebb, vagy csak egy jóval drágább rózsaszín illúzió?

A lényeg: kémia, nem spiritualitás

A só kémiai szempontból döntően nátrium-klorid (NaCl). Ez igaz a hagyományos asztali sóra és a Himalája-sóra is. A különbség az összetételben nem a fő komponensnél van, hanem a nyomelemek arányában – csakhogy ezek mennyisége rendkívül csekély.

A Himalája-só valóban tartalmaz különböző ásványi anyagokat, de ezek koncentrációja annyira alacsony, hogy élettanilag gyakorlatilag elhanyagolható. Ahhoz, hogy a benne található vasból vagy magnéziumból számottevő mennyiséget vigyünk be, irreálisan sok sót kellene fogyasztanunk – ami már önmagában egészségkárosító lenne a túlzott nátriumbevitel miatt. A magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek kockázata szempontjából nem az számít, hogy a só rózsaszín vagy fehér, hanem az, hogy mennyi nátriumot fogyasztunk. Ebben pedig a két termék között nincs érdemi különbség.

Ráadásul a hagyományos asztali sót sok országban jódozzák, ami közegészségügyi szempontból kifejezetten előnyös, mivel a jódhiány komoly problémákat okozhat. A Himalája-só ezzel szemben jellemzően nem tartalmaz hozzáadott jódot.

A nagy „átverés” tehát nem abban rejlik, hogy a Himalája-só mérgező vagy hamis lenne, hanem abban, hogy egészségügyi szempontból jelentős többletet sugall – miközben a különbség minimális, az ár viszont látványosan magasabb.

Mit érdemes akkor választani? Részletek a harmadik oldalon.