A fotóalbum generációk ajándéka

A digitalizáció teljesen átformálta a világot: a kütyük kétségtelenül elengedhetetlen részei a mindennapoknak. Már szinte minden feladat intézhető online, elektronikus formában, így mind kevesebb szerep jut a hagyományos formátumoknak, mint amilyenek a könyvek, újságok. Ugyan a nyomtatott sajtó fennmaradásáért rengetegen küzdenek, és a könyvnyomtatás lendülete sem lankad, de mi a helyzet a képekkel?

Fotót kézbe fogni már nem is lehet?

Akár ezt is gondolhatnánk, hiszen a kütyük világában adott a felület, ami a mobil, táblagép vagy számítógép. A képek tárolása egyébként valóban egyszerűbb ilyen felállásban, de hol marad az érintés intimitása? Hol marad a kinyitott album meghittség illata? Hol marad a képek nézegetésének személyes hangulata?

A Sooters fotóalbum választéka pontosan ezt az utánozhatatlan érzést adja vissza. Végre újra lapozhatóvá, megfoghatóvá válnak a fényképekként megjelenő emlékek. Ez a fajta élmény, ez a típusú komplex érzékelés össze sem hasonlítható azzal, mint amikor a képernyőn ideiglenesen fel-felvillannak a fotók. A kijelző söprögetése amúgy sem a mélázásról, az emlékezésről szól, hanem a rohanó mindennapok őrületéről, ahol igazán semmire sincsen idő, nosztalgiázásra végképp nem.

Pedig mi az, ami erőt adhat egy fárasztó, kimerítő nap után? Mi az, ami motivációként szolgálhat akkor, amikor úgy tűnik, az élet égboltja végképp beborult? Mi az, ami felélesztheti a szeretet parazsát, és lángba boríthatja újra a szívet? Például az az élmény, amit a képek végignézése jelent, mégpedig fizikai értelemben.

Mit adhatnak az albumok?

A fotókönyvek nézegetése egy közösséget teremtő program. Nem abból a fajtából, amin jobb túlesni, aztán úgyis mindenki megfeledkezik róla. Hanem abból, ami emlékek garmadát élesztheti fel, ami történeteket hívhat elő, ami akár évszázadokat pörgethet vissza, és ami jelenné formálhatja a múltat. A fényképekben olyan pillanatok válhatnak mementókká, amik lényegesek, amik telve vannak érzelmekkel, és amiknek a jelentősége mindezért nem csökken, még az idő előrehaladtával sem.

Aztán eljön az a perc, amikor az album örökséggé válik. Amikor a nagyszülők, dédszülők már csak így, a képek múltidéző varázslatán keresztül köszönthetik az itt maradt szeretteiket. Mindez nem élhető át a képernyőkön keresztül, hiszen az album illata, tapintása mind hozzátartozik a kerek egészhez.

Nincsen annál szebb, egyúttal meghatóbb ajándék, mint amikor egy élet története rajzolódhat ki a fotókönyv lapjain, és nincs annál hihetetlenebb élmény, mint amikor ezek a múlta visszatekintő történetek a jelenben íródnak újjá, üzeneteket hordozva, erőt adva, érzéseket közvetítve.

A fotóalbum lapozgatása olyan utazás, ami szavakkal aligha írható le, de aminek az átélése a jelent is megváltoztathatja. Ezért annyira bensőséges, utánozhatatlan és személyes ajándék a fotókönyv, mert szavak nélkül minden benne van, ami csak adható. Benne van a múlt tanítása, benne van mindaz az érték, ami a jelenben a legfontosabb, s ezeken keresztül benne van a jövő ígérete is kézbe fogható, lapozgatható, megérinthető formában.