Filmkritika: Liza a rókatündérről, spoiler nélkül szabadon

Csudapest és a retro sci-fi

A helyszín egy kitalált nagyváros, nem véletlenül kapta a Csudapest nevet. Kissé túlozva egy alternatív múltban játszódik, ahogyan ezzel operál például a Watchmen is. De itt csak a kellékek, a design, a ruhaviseletek, a bútorok szintjén marad. Ilyen módon a város és benne a lakói egy kortalan és konkrét helyszíntől függetlenül képesek létezni. A nézők számára pedig jó szájízzel élvezhetjük a retró sci-fit, hogy nem kell kellemesen emlékeznünk a Kádár-korszak langyos víz-szocializmusára. Valahogy a nosztalgia utáni tiszta nosztalgia legyint meg minket, főleg amikor a rádióból Kádár a kapitalizmus út-já-ról (sic!) prédikál.

A film a nosztalgia mellett a japán szerelmes regények eleganciájával hódít. A japán kultúrára való finom utalások, mint például ahogy Liza kedvenc japán szerelmes regényéből olvas fel, a metszetek finom vonalai rögtön arra késztethetik a nézőt, hogy szerezze be, mondjuk Kavabata Jaszunari: Szépség és Szomorúság című munkáját és együtt sóhajtozzon Lizával. Sajnálatos, hogy nem bontakozhatnak ki az őszinte érzelmeket, mert a jelenetbe bekerül hirtelen egy negédes-felszínes poén.

Liza körül feltűnő figurák már-már Rejtő Jenő regényeibe illenek. A groteszk karakterek jól ízesítik a történetet. Mint például a legjobb barát: Tomy Tani (David Sakurai), japán rock sztár szelleme, türkiz zöld öltönyével igazi színt hoz a lepukkant lakba és a narratívába is. Vagy Zoltán Zászlós, az új albérlő (Bede Fazekas Szabolcs), aki titokban árgus szemmel nyomoz Liza után. A többi szereplő legyen meglepetés, nem fog senki sem csalódni!

Fotó: YouTube