FemCoach: Fejesugrás a reménybe – 4+1 tipp a sikerhez

Jöhet akár prezentáció, előadás, vizsga, vagy üzleti tárgyalás, ez a lecke neked is segíthet.

FemCoach - Dr. Sinkó Erika

Minden reggel azért kelek fel és ugrok ki vidáman és energikusan az ágyból, mert mélyen hiszek abban, amit csinálok. Hiszek abban, hogy az a nézőpont, ahonnan éppen nézzük magunkat vagy a világot, igenis számít! Hiszek abban, hogy tudunk változni, és a változás sokszor rajtunk múlik. Ez a perspektíva az, ahonnan el lehet mozdulni gyakorlatilag bármerre. A határ pedig csakis tőlünk, a mi gondolkodásunktól függ.

Szakértőnk: Dr. Sinkó Erika, coach

Munka mellett szereztem meg a második diplomámat. Izgalmas, intenzív időszaka volt ez életemnek. Sokszor éreztem úgy, csak nappalokból áll a 24 óra: vizsgaidőszak első napján felkapcsoltam a villanyt, majd egy hónap múlva lekapcsoltam azt. Azért, hogy némi időt nyerjek, az egyetem 5 éve alatt számtalan jó tanácsot hallgattam meg arról, hogyan tudnék a leggyorsabban, legrövidebb idő alatt a legkevesebb energia befektetéssel profin felkészülni vizsgáimra. Már az első év végére “bevált” tippek és trükkök hada állt rendelkezésemre, amikből kedvemre mazsolázgattam…

Egy alkalommal büntetőjog vizsgára készültem, és nem több mint 4 napom volt arra, hogy kb. 2×30 tételből felkészüljek. Tudtam, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi információt lehetetlen megtanulni. Már pont azon gondolkodtam új időpontot kérek, amikor egyik csoporttársam “bomba biztos” technikát ajánlott: készülj fel úgy, hogy megtanulsz mindegyik tételhez 7-8 lényegi, odavágó mondatot… Jól hangzott, és mivel ez bizonyult az egyetlen használható módszernek neki is veselkedtem…

A vizsga reggelén kb. 420 mondattal a fejemben indultam útnak. Amikor megláttam, hogy egy híres bírónőnél vizsgázom úgy éreztem, okosabb volna meglehetősen szerény tudásom megvillantása helyett nyúlcipőt húznom! Félelmem óriási volt, ám eszembe jutott egy másik kedves tanárom intelme, miszerint „minden vizsgára be kell menni, mert soha nem tudhatod, mi történik”

tanul lány vizsga egyetem könyvek könyvtár

Fejesugrás a reménybe…

Bementem. Ketten ültek a teremben, az egyik ember felelésre várt, a másik a tételeit dolgozta ki. Húztam, leültem, majd mintha kártyalapokat lesnék óvatosan megnéztem a két tétel címét. Tűrhető! – gondoltam, ám egy perc sem telt el és a 2×7 mondat papírra került. Óvatosan felnéztem és megdöbbenve láttam, a felelő még csak az első tételét mondja, én viszont már készen vagyok minkét téma “kidolgozásával”!

Forgott velem a világ! A felelő szépen, lassan, tagoltan beszélt. A mellettem ülő fénysebességgel írt, tolla, mintha orvosi receptet írna, hangosan kopogott az asztalon. Úgy éreztem, elmém irányítása a pánik kezére jutott, nincs hatásom semmire. Az idő csigalassúsággal ment. Egy ideig magam elé bámultam, tisztán láttam bukásomat. Arra gondoltam, semmi baj, legalább megpróbáltam! Percekig lazítottam ezzel a gondolattal, és éreztem, blokkoló félelmem szép lassan alábbhagy, amikor – mesébe illő módon – hirtelen eszembe jutott valami!

Vizsga egyetem ír toll papír tanulás

Mentőöv a süllyedőnek

Már foglalkoztam azokkal a témákkal, amik itt hevernek előttem, ráadásul külön-külön tudok mindkettőhöz 7-8 lényegi, célzott mondatot mondani! Mi lenne, ha ezt a pár mondatot úgy adnám elő, hogy miközben elmondom őket, el is magyarázom, amit mondok!?

Az ötlet működőképesnek tűnt én pedig nagyon izgatott voltam! Némi önbizalmat generálva magamnak úgy döntöttem, hogy papíromon “főpróbát” tartok! Minden leírt mondat után újabb, magyarázó mondatot biggyesztettem. Csodával határos módon az én tollam is kopogni kezdett az asztalon, és annyira belemerültem a felkészülésbe, hogy mire végére értem a két tételnek rám került a sor!

A vallomásom

A bírónő szigorúan nézett az előtte heverő papírokra, majd fel sem nézve intett: az Ön tárgyalása kezdődik! Határozott mozdulattal leültem, magam elé rendezve papírjaimat. Vártam. Néma csend volt. Eltelt pár másodperc, majd a tanár felnézett: kezdheti! Kedvesen, szemébe nézve rámosolyogtam – ami látszólag meglepte őt – majd határozottan, közepes hangerővel, gyönyörűen artikulálva belekezdtem mondandómba. A bírónő még mindig nézett, és szép lassan bólogatni kezdett. Éreztem, hogy amit mondok, az jó. Sőt! Jól is éreztem magamat, mert magamat adtam. Gondolkodtam, mondtam, magyaráztam…

Persze előre tudható volt, hogy a feleletem rövid, míg a bírónő nagyon okos volt! Miután elhallgattam azt mondta: Ön nem tanulta meg az egész tételt! Ez világos! Viszont amit tud, azt olyan meggyőződéssel, határozottsággal, és olyan profin adja elő, hogy maximálisan meggyőzött arról, tudja és érti is, amit mond!

A vizsgám négyes lett. Az érdemjegyet nem a tankönyvi tudásomra kaptam, hanem azért, mert meggyőzően mondtam el azt a keveset, amit tudtam. Érzéseim két irányba húztak: egyfelől örültem, hogy túl vagyok rajta, másfelől erős szégyent éreztem, hogy ettől, még sokkal jobban is felkészülhettem volna.

siker vizsga öröm felszabadultság

Az ítélet

Annak ellenére, hogy végül nem maradtam jogi pályán számtalan dolog vált világossá számomra, melyek közül álljon itt a 4+1, ami szerintem talán a legfontosabb!

  • Mindig fel kell készülni minden előadásra, vizsgára, vagy bármilyen tárgyalásra, amire megyek! Tiszteletlenség a másikkal szembeni felkészületlenség.
  • A feszültséget és félelmet tudatosan kell kezelni! Amikor elménk megnyugszik és elengedjük a pánik helyzetet, produktív lehetőségek érkeznek!
  • Óriási jelentősége van az egyes kommunikációs eszközöknek: szünet, hangerő, szemkontaktus, gesztikuláció…!
  • Önismeret, önbizalom, hit képes átlendíteni bármilyen nehézségen! Ezek azok az erőforrások, melyek segítségével önmagunk lehetünk!
  • Ha mindez már jó megy, akkor meg kell tanulni kockáztatni. Bizonyos helyzetekben – még akkor is, ha reménytelennek tűnik – bele kell menni, mert tényleg soha nem lehet tudni, hogy mi történik velünk…

Miért vonzunk be életünkbe mindig ugyanolyan helyzeteket, embereket, eseményeket?

Fotó: 123rf.com

Oldalak