Új trend hódít: nálatok is áll már a karácsonyfa?

Sokan ragaszkodnak még a klasszikus karácsonyi hagyományokhoz. Míg mások előszeretettel kísérleteznek új megoldásokkal, legyen szó karácsonyi menüről, dekorációról, ajándékozásról vagy akár magáról a karácsonyfáról. Ha visszagondolunk, gyerekkorunkban a karácsonyfát senki sem állította fel december 24-e előtt. Hogy miért? Mondhatnánk, hogy addigra hozták oda az angyalkák, de valószínűbb, hogy mélyen ott lapult a családi tudatban, hogy a fenyőfa eredeti szerepe szerint az örök élet reményét szimbolizálja, Jézus születésének napján. Napjainkban ettől a szimbolikától meglehetősen eltávolodva, már a hónap kezdetén karácsonyfa díszíti egyre többek otthonát.

Lehet, hogy túlzás még trendről beszélnünk, de kérdezzük meg az ismerőseinket! Meg fogunk lepődni, hogy 1-2 helyen már áll a fa, még ha nem is teljes pompájában. Hallok olyanról, hogy a hónap elején felállítják a fát, amit aztán közösen díszítenek. Sajátos adventi kalendáriumként fogják fel. A családtagok minden nap feltesznek egy díszt, így lesznek kész Szentestére, amikor már csak a csúcsdíszt kell felhelyezni a fa tetejére. Van, akit praktikus okok vezérelnek, így akarja elkerülni a hónap végi rohanást, és attól érzi nyugodtnak magát, ha legalább azzal előkészül, amivel tud. Máshol ugyanúgy egy szusszra díszítenek, csak már advent kezdetén, hogy még több idejük legyen élvezni a gyönyörű látványt.

„Marhaság! Pont karácsonyra unnak rá!”

Így hangzik egy ellenérv a korai díszítés ellen. Aki abban nőtt fel, hogy a karácsony legjellegzetesebb kelléke december 24-én nyeri el végleges helyét és szépségét, értetlenül áll az új jelenség előtt. „Elveszik a varázsa, az a pillanat, amikor meglátod a kivilágított, feldíszített fát!” – amire válaszul érkezik – „Így legalább többször lehet örülni neki!” Hiszen a korábban feldíszített fán sem gyújtják meg a csillagszórókat minden hétköznap este, csak élvezik a „társaságát”. Hogy min múlik igazán: utolér-e az a pillanat, amit ki így, ki úgy igyekszik megteremteni az otthonában...? Azt döntse el mindenki maga.

...és föltétlen egyeztesse a párjával!

Ha jó emlékeket őrzünk gyermekkorunkból, akkor valószínűleg ragaszkodunk ahhoz, hogy az „új” családunkban is hasonlóképpen alakítsuk az ünnepi szokásokat. De mi van akkor, ha mindkét szülő így van ezzel, viszont a hozott szokások eltérőek? Megesik, hogy ezek összefésülése okoz némi érzelmi gubancot.

Például nálunk, az első karácsonykor a párom megrökönyödve állt előttem – én meg kezemben a lampionokkal –, hogy „azoknak csak az utolsó héten szabad felkerülniük, nem három héttel karácsony előtt!” Lemeccseltük a 2. adventi hétvégét, ahonnan már szabad kezet kapok. Később, amikor már hozzánk jött a család, a menüt kellett összerakni: a mákosguba nekem új volt, neki pedig a sültkacsa, de a forralt bor már közös recept alapján készült. A fiunk születése után az ajándékvásárlás vált konfliktussá köztünk. Igaz, még nem az első két évben, amikor nemes egyszerűséggel megfeledkeztünk az ajándékairól. De ki emlékszik már arra?! Elnézve az apja hozzáállását az ajándékozáshoz, néha az az érzésem, ezeket az éveket akarja kompenzálni azzal, amennyi ajándékot venne! Én meg az egész fogyasztói társadalmat az újságpapírba csomagolt cipősdobozaimmal... Tavaly átvehettem ebben a stafétát, aminek eredményeképpen azóta is emlegeti a jó humorral megáldott kilenc és fél évesem a karácsonyi és születésnapi ajándékait. No, nem azért, mert annyira betaláltam volna vele. Idén roppant előzékenyen kezdeményeztem egyeztetést a férjemmel ajándék ügyben. Viszont elérkeztünk az ünnepkör talán utolsó rizikós momentumához, amit még nem sikerült kimunkálnunk (értsd: már vagy háromszor összevesztünk rajta).

Hol, mikor, hogyan?

A Szenteste sem egyformán zajlott gyerekkorunkban. Igazából hasonlóra vágyunk mindketten, csak az odáig vezető útban nem egyezünk még. Én nem akarok feszülni azon, hogyha nem pont úgy alakul minden, ahogy előre elterveztük. Neki viszont nem „feszülés”, hogy azt a menetet kövessük az este folyamán, amit előre kigondoltunk. Mindez nyakon öntve a tágabb családi igényekkel és korlátokkal. Békés karácsonyt! – Mondjuk, jövőre?!

Leadfotó/Fotók: 123rf.com