Van néhány dolog, amire felmondás esetén figyelned kell

Mennyire legyek őszinte?

Amennyire jólesik, de ezt se engedjük szabadjára. Az a tapasztalatom, hogy kevés ember mer, akar igazán őszinte visszajelzést adni. Sokan úgy gondolják, már úgysem számít, felmondtam, új munkahelyre megyek, nem foglalkozom már azzal, ami problémám itt volt. Elmegy egy másik vállalathoz, és lehet, hogy rövid időn belül ismét hasonló problémával szembesül, mint ami miatt felmondott.

A mi kultúránkban nem elfogadott az őszinte, egymás tiszteletén alapuló, javító szándékú beszélgetés. Pedig ezzel mindkét fél csak nyerhet. Én, aki a felmondás mellett döntöttem, lehetőséget kapok arra, hogy elmondjam a döntésem okát, akár kritikát is megfogalmazzak. Ha ezt nem bántó, személyeskedő módon teszem, a másik félnek még haszna is származik belőle. Segítek neki megérteni a helyzetet, az én álláspontomat, lehetőséget adok arra, hogy ő is végig gondolja, és felismerje a saját hibáit is.

Félünk visszajelzést adni és kapni. Kerüljük ezeket a lehetőségeket. Pedig a vezetőknek is szükségük van visszajelzésre, ami akár megerősíti, akár gondolkodásra készteti egy hasonló helyzet kezelésében. Arról nem is beszélve, hogy saját magunknak is sokat segítünk a probléma tudatosításával és kimondásával.

Mégis azt tanácsolom, jól gondoljuk meg, mit és hogyan mondunk. Egy német mondás szerint (“You always meet twice in a lifetime….”) a fagylalt visszanyal, nem célszerű becsapni magunk mögött az ajtót. Sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő, mikor találkozunk újra, és az akkor nagyon kínos is tud lenni. Ésszel tegyük, saját érdekeinket szem előtt tartva!

Fotó: The Balance