Felkavaró és mellbevágó, mi vár azokra, akik börtönbe kerülnek Észak-Koreában: a szigorú intézményből senki sem jut ki élve

Nincs még egy ilyen kegyetlen hely a világon

A börtönrendszer többségét az észak-koreai állampolgárok alkotják: a BBC szerint a kwanliso-börtönök körülbelül 80.000-120.000 embernek adnak „otthont”, az életükről szóló beszámolók pedig a világ talán legborzasztóbb olvasmányai. Egy jelentés szerint például egy férfin azért alkalmaztak durva fizikai erőszakot, mert enyhén megmozdult, miközben négy órán át térdelni kényszerült. Természetesen Észak-Koreában a női fogvatartottak sem részesülnek különleges bánásmódban – egy nőt például kegyetlen módon tűzifával ütlegeltek addig, amíg teljesen fel nem szakadt arcán a bőr, az álla kiugrott, de négy fogát is kiütötték. Egy másik női áldozat arról számolt be, hogy gyakori módszer, amikor a fogvatartottaknak cellájuk rácsára kell tenni fejüket, az őrök pedig egyesével megvernek mindenkit. „Olyanok vagyunk nekik, mint a bokszzsákok” – állítja a sokat megélt női rab. Egy másik fogvatartottat 1000 guggolásra kényszerítettek, mert az álmában horkolt, de ez még az enyhébb fizikai erőszak közé tartozik.

A létesítményekben a körülmények is egyenesen életveszélyesek, így aki túléli a fizikai megpróbáltatásokat, az minden bizonnyal a rossz higiénia, a korlátozott orvosi ellátás, a túlzsúfoltság vagy a szűkös élelmiszer-ellátás miatt hal meg. Az egyik munkatábor fogvatartottja arról számolt be, hogy csak kukoricalisztet kapnak enni, körülbelül 100 grammot napi három alkalommal – a rabok szerint a táplálkozás és a kíméletlen, kemény munka kombinációja miatt sokan éhen halnak vagy egyszerűen a kimerültség és a gyengeség miatt vesztik életüket. A foglyokat így arra kényszerítik, hogy azok gyakorlatilag bármit képesek megenni, amit csak találnak, legyen szó fűről, fakéregről, patkányokról vagy akár kígyókról. Az alultápláltság mellett nem ritka az sem, hogy a rabok fagyási sérüléseikbe halnak bele vagy munkabalesetet szenvednek, így ezért vesznek oda. A foglyoknak általánosságban napi 12 órát kell dolgozniuk, és havonta csak egy pihenőnapot kapnak, illetve a három nemzeti ünnep idején „lazíthatnak” egy keveset.

Az őrök egyáltalán nem tekintenek emberekként az elítéltekre, a „kutya” vagy „disznó” megszólítások például egyáltalán nem ritkák, és ehhez mérten veszik őket semmibe is. Egy korábbi börtönőr szerint a munkára jelentkező őrök agymosáson esnek át, ahol elhitetik velük, hogy a foglyok szörnyű lények, nem is emberek – később aztán sokuk megtudja, hogy a fogvatartottak többségét hamis vádak miatt tartóztatták le, ám ez mit sem változtat gondolkodásmódjukon. Az észak-koreai büntetés-végrehajtási rendszerben mélyen gyökerezik a külföldiek iránti gyűlölet is: a gyerekeket már kiskoruktól kezdve arra tanítják, hogy az amerikaiak gyilkosok és rossz emberek, az oktatás nagy része pedig a koreai háborús veteránok kissé eltorzított beszámolóiból származik. Az amerikai rabokra nézve tehát abszolút nincs kegyelem, az állam egyszerűen ősellenségnek tekinti őket, ha pedig női elítéltekről van szó – legyen az amerikai, vagy észak-koreai – egyáltalán nem ritka, hogy nemi erőszakot alkalmaznak rajtuk, vagy egyszerűen „nyomuk veszik és eltűnnek”. A legvégső esetben a rabok „jutalma” a kivégzés: összesen 318 erre alkalmas helyszínt azonosítottak az országban – néhány áldozatot felakasztanak, de a golyó általi halál a leggyakoribb módszer. A kivégzéseket a többi fogvatartottnak szinte kötelező végignéznie, amivel az őrök félelmet szítanak, és ezzel próbálják az állampolgárokat elrettenteni a rezsim által nemkívánatosnak tartott tevékenységektől.

Leadfotó: 123rf