Felkavaró és mellbevágó, mi vár azokra, akik börtönbe kerülnek Észak-Koreában: a szigorú intézményből senki sem jut ki élve
Külföldiek is áldozatául estek már az észak-koreai rezsimnek
A foglyok az önkényes fogvatartás áldozatai – ez azt jelenti, hogy véletlenszerű büntetéseket szabnak ki rájuk, nincs jogszabályba foglalva az, hogy egyes bűnök esetén milyen ítéletre számíthatnak az elkövetők. A büntetés kiszabása tehát a bebörtönzöttek személyes megítélése szerint történik, nincs egységes rendszer, így a legtöbb ítéletnek semmi köze az alkotmányhoz vagy ahhoz a bírósági rendszerhez, amit mi ismerünk. 2014-ben például Lim Ok Kyungot azért tartoztatták le, mert kínai készülékeket csempészett az országba – így nyilatkozott arról, ahogy vele bántak: „Először is arra kértek, írjak le mindent, a születésem pillanatától kezdve egészen a jelenlegi életemig. Órákig tartott, mire a történetem végére értem”. E furcsa feladat után Kyungot azzal vádolták, hogy hazudott vallomásában, ezért többször megverték: „Néhány őr, aki elhaladt mellettem megütött a kezével vagy megrúgott a cipőjével. Arra kényszerítettek öt napon keresztül, hogy maradjak állva, aludni természetesen nem hagytak” – állítja Kyunk. Bármennyire is felháborítónak hangzik, ahogy az illetővel bántak, más áldozatok ennél sokkal durvább tapasztalatokról számoltak be. Egyeseket például azért tartanak fogva, mert „rosszul gondolkodnak”, míg másokat „rossz tudással” vádolnak. Ha egy állampolgárt ilyen típusú bűnök elkövetésével vádolnak meg, egy munkatáborba száműzik őket, bírósági eljárás pedig természetesen nem indul, a fellebezés esélye így nulla.
Ezeknek az alaptalan ideológiai „bűnöknek” (sokkal inkább koholmányoknak) büntetése általában egy életre szól, a munkatáborokból tehát a legtöbb esetben nincs visszatérés. A külföldi bebörtönzöttek még kíméletlenebb bánásmódra számíthatnak egy észak-koreai börtönben – a leghírhedtebb példa talán Otto Warmbieré, egy 22 éves diáké, aki áldozatául esett a rezsimnek. A fiú 2015. december 29-én egy turistacsoporttal látogatta meg az országot, pár nappal később, január 2-án pedig őrizetbe vették őt a phenjani repülőtéren. A rezsim 20 nappal később bejelentette Otto letartóztatását, és kijelentették, hogy Warmbiert köztársaságellenes tevékenység elkövetése miatt tartják fogva. Kiderült, hogy a diák ellopott egy propagandatáblát a szállodájából, amiért 15 év börtönbüntetést kapott, illetve egy munkatáborba kemény fizikai munkára is ítélték. 2017 júniusában a Trump-kormány tudomást szerzett az esetről és arról, hogy Warmbier már egy ideje nincs eszméleténél – diplomáciai képviseletet küldtek érte, a fiút így sikerült orvosilag evakuálni a japán Szapporóba, ahol szülei várták őt. Kiderült, hogy Otto egy éve már kómában van, június 19-én pedig végleg eltávozott az élők sorából. Azóta sem derült ki, mi okozta pontosan azt, hogy Warmbier kómába került, Phenjan azonban az altatók mellékhatásait okolta haláláért, amit természetesen az amerikaiaknak eszük ágában sem volt elhinni – Otto apja, Fred meg volt győződve arról, hogy fiát megkínozták, legalábbis a testén lévő sérülések és sebek erre utaltak, de fogsora is egészen máshogy festett, mint amikor apja utoljára látta fiát.
Cikkünk folytatódik, lapozz!
Oldalak
Hirdetés
