A király ágyasa volt az egyik legfőbb szponzor - Így lett a parfüm gyógyszerből luxuscikk

Az illatszereket a kezdetekben leginkább gyógyászati célokra használták - a legnagyobb parfümkészítők a francia udvarnak köszönhetően nyerhették el valódi presztízsüket.

Bizarr összetevők

A XVII. századi Franciaországban az illatszerek még leginkább gyógyászati jelentőséggel bírtak. Nem volt ritka, hogy mai szemmel visszataszítónak tűnő komponenseket (róka tüdő, kígyóhús, medve zsír) kevertek különböző illatos keverékekhez.

Akkoriban a higiéniés szokások nagyon messze álltak a manapság megszokottaktól. A kor trendjeihez igazodva XIV. Lajos király is igyekezett mellőzni a fürdőzést, ennek ellenére sokan csak „Le doux fleurant”-nak (jelentése édes, virágos illatú) nevezték, utalva ezzel az illatok iránti szenvedélyére.

A Napkirály köztudottan sokat betegeskedett, az illatszereket egészségügyi és esztétikai okból egyaránt előszeretettel használta. Az udvar egyik híres orvosa fejlesztette ki az úgynevezett „cassolette”-et, amelyet akár a mai diffúzorok elődjének is tekinthetünk (az égő illatanyag egy urna vagy doboz résein keresztül párolgott el, ezzel biztosítva a levegő tisztítását).

Az illatszerek túlzó használatának később meglett a böjtje. Utolsó éveiben a király szörnyű allergiáktól szenvedett – állítólag az egyetlen illat, amelyet a szervezete el tudott viselni, a narancsvirág volt.

Fotó: pinterest