Valóban tartani kell ezektől a dezodoroktól? A válasz kacifántosabb, mint gondolnád

Ezeknek a dezodoroknak van előnye, de egy nagy hátránya is. A tudatos vásárlók már messziről kiszúrják őket.

A szakértők szerint elvileg kerülni kellene ezt az anyagot, de nem mindenki van így vele

A modern dezodorok története a 19. század végére nyúlik vissza. Bár az emberek már az ókorban is próbálták elfedni a testszagot különféle illóolajokkal, parfümökkel és természetes anyagokkal, a mai értelemben vett dezodor csak 1888-ban jelent meg a piacon. A Mum nevű termék volt az első kereskedelmi forgalomban kapható hónaljdezodor, amely cink alapú krémként működött, és az ujjakkal kellett felvinni a bőrre. Ez a megoldás még messze állt a mai stiftes, golyós vagy aeroszolos formuláktól, de megnyitotta az utat egy új korszak előtt.

A következő mérföldkő az 1903-ban piacra dobott Everdry volt, amely már alumíniumsókat tartalmazott, és az izzadás csökkentésére szolgált. Ez volt az első izzadásgátló, amely nemcsak a szagokat próbálta semlegesíteni, hanem a verejtékezést is gátolta.

A technológiai fejlődés az 1940-es évektől gyorsult fel. Helen Barnett Diserens, a Mum gyártócsapatának tagja, egy kolléga ötletére alapozva megalkotta az első golyós dezodort, amely a golyóstoll elvén működött. Ez a termék 1952-ben jelent meg Ban Roll-On néven, és forradalmasította a dezodorhasználatot.

A cikkünk folytatódik, csak lapoznod kell egyet gyorsan!