Az igazi Maugli tragikus élete ihlette A dzsungel könyvét – tényleg a farkasok nevelték fel

Sanichar küzdött azzal, hogy alkalmazkodjon a „civilizált” világhoz

A Sikandra Mission Árvaházban való tartózkodása alatt Sanichar második nevet kapott: „Farkasfiú”. A misszionáriusok úgy gondolták, hogy ez jobban megfelel neki, mert azt hitték, vadon élő állatok nevelték fel, és soha életében nem tapasztalt emberi érintkezést.

Beszámolóik szerint Sanichar viselkedése jobban hasonlított egy állatra, mint egy emberre. Négykézláb járt, és nehezen tudott két lábára állni. Csak nyers húst evett, és csontokat rágcsált, hogy élesítse a fogait.

A valódi Mauglival való kommunikáció két okból is nehéz volt. Először is, nem beszélte ugyanazt a nyelvet, mint a misszionáriusok, akik gondoskodtak róla. Amikor ki akarta fejezni magát, ugyanúgy morgott vagy üvöltött, mint egy farkas.

Másodszor, a mutogatást sem tudta értelmezni. Azok az emberek, akik nem beszélik ugyanazt a nyelvet, általában úgy próbálják megérteni egymást, hogy ujjaikkal különböző tárgyakra mutatnak. De mivel a farkasok nem mutogatnak és nincs ujjuk, ez az egyetemes gesztus valószínűleg értelmetlen volt számára.

Noha Sanichar végül megtanulta megérteni a misszionáriusokat, soha nem tanulta meg beszélni a nyelvüket. Talán azért, mert az emberi beszéd hangjai egyszerűen túlságosan idegenek voltak számára.

Minél tovább maradt Sanichar az árvaházban, annál inkább kezdett emberként viselkedni. Megtanulta, hogyan kell egyenesen állni, és elkezdett ruhát viselni. Még káros szenvedélye is lett: cigarettázni kezdett.

Lapozz tovább, a cikk folytatódik!