Megunták a férjeiket, ezért megmérgezték őket – A tiszazugi méregkeverők több száz emberrel végezhettek

A tiszazugi méregkeverők azok az asszonyok voltak, akik a tiszántúli falvakban éltek és 1911–1929 között egyes feltételezések szerint akár 300 embert is megmérgezhettek. Hogy miért? Mert útban volt a férjük vagy nem volt kedvük tovább gondoskodni egy rokonról.

A nagyrévi Fazekas Gyuláné ötlete volt

A legtöbb ilyen mérgezéses eset Nagyrévben történt, emiatt nagyrévi angyalcsinálóknak, nagyrévi méregkeverőknek is hívják a gyilkos hölgyek csoportját. De történtek mérgezések Tiszakürtön, Ókécsken, Tiszaföldváron, Kunszentmártonon, Mesterszálláson és Öcsödön is.

A gyilkosság ötletgazdája a helyi bába, Fazekas Gyuláné volt, aki Oláh Zsuzsanna néven 1861. május 20-án született Nagyréven. 1900 körül gyógyítással kezdett foglalkozni, de 1911–1921 között több alkalommal indult ellene eljárás illegális abortuszok végrehajtása miatt, ám az ügyvédje hétszer is kihúzta a csávából.

De mi volt mégis Gyuláné problémája? Valószínűleg az, ami sok más asszonynak: a rákényszerített házasság. Akkoriban az volt a szokás, hogy a lányok családja választott férjet és nem volt kecmec, el kellett fogadniuk a férjjelöltet. Mivel a válás sem volt társadalmilag elfogadott, így nem volt más választás, mint a béka lenyelése.

Viszont felüdülést jelentett a hölgyek számára az, hogy az első világháború idején elküldték a harcképes férjeket harcolni az Osztrák-Magyar Monarchiáért. Ezzel párhuzamosan Nagyrév biztosított helyet a hadifoglyok elszállásolására, akik korlátozott szabadsággal rendelkeztek. Mindenesetre az asszonyoknak így lehetőségük volt szeretőt tartani. A probléma akkor jött, amikor a férjek hazatértek és nem voltak elragadtatva feleségeik szerelmi viszonyaitól.

Ekkor kezdte el meggyőzni a bába a legnagyobb titokban a sorstársait, hogy van megoldás a problémájukra: mérgezzék meg a férjüket. Csak némi arzénre van szükség, amihez az akkoriban megjelent légyfogó-papírok kiáztatásával juthattak.

Lapozz tovább, a cikk folytatódik!