Ezek az albán nők szüzességet fogadtak, hogy férfiként éljenek – egyre kevesebben követik a hagyományt

Kényszerből lettek férfiak vagy mert sosem érezték magukat nőnek

„Férfiként különleges státuszt kapsz a társadalomban és a családban” – mondta Duni, visszatekintve közel négy évtizedes öltözködésére, viselkedésére és férfiként való életvitelére. „Soha nem hordtam szoknyát, és soha nem bántam meg a döntésemet” – mondta.

A nők alacsony státusza azonban adott nekik egy előnyt: felmentette őket a csaták alól, amelyek évszázadokon át tizedelték az észak-albán családokat, mivel a viszálykodó klánok férfijai meghaltak. A szülők, akiknek mind meggyilkolták a fiait, gyakran sürgették a lányukat, hogy vegyék fel a férfi identitást, hogy legyen, aki képviselje a családot a falugyűléseken és kezelje a vagyont.

Egy nőt, aki esküdt szűz lett, nem tekintették teljesen férfinak, ezért megúszta, hogy egy rivális klán gyilkosság célpontja legyen.

Néhány burnesha azt mondta, hogy egyszerűen azért vallotta magát férfinak, mert soha nem érezte magát nőnek. Ilyen Diana Rakipi (a képen látható), a durresi tengerparti városban élő burnesha. Azt mondta: „Mindig férfinak éreztem magam, még fiúként is.”

Északon nőtt fel, mielőtt délre költözött volna Durresbe, és elmondta, hogy tinédzserként több tucat rokona előtt letette a szüzességi fogadalmat, és megesküdött, hogy férfiként szolgálja a családot. Emlékszik, hogy egyszer albán katonák belekötöttek, hogy nem normális a viselkedése és a megjelenése. „Ha Isten nővé teremtett, akkor nő vagy." – mondták neki

A Lepushe faluból származó Duni szintén határozott álláspontot képvisel a témában, mondván, hogy a test megváltoztatása „ellenkezik Isten akaratával”.

„Nem azért éltem burneshaként, mert bármilyen fizikai értelemben is férfi akarok lenni. Azért lettem az, mert szerettem volna felvállalni a férfiak szerepét, és ki akartam vívni egy férfi tiszteletét” – mondta. „Lélekben férfi vagyok, de nem attól lesz valaki férfi, hogy férfi nemi szerve van."

Lapozz tovább, a cikk folytatódik!