A buchenwaldi boszorkány: Ilse Koch szadista módon kínozta és szexre kényszerítette a rabokat

Inkább az öngyilkosságot választotta

1944-ben Karl Kochot és Ilsét, Josias von Waldeck-Pyrmont, a weimari SS és rendőrfőkapitány parancsára letartóztatták, mert „túl messzire mentek”. Sikkasztás és foglyok meggyilkolásának vádjával fogták perbe őket (az utóbbiban a bűn az volt, hogy ezzel akadályozták a rabok tanúskodását). Karlt 1945-ben kivégezték. Először Ilse Kochot emberiesség elleni bűncselekmények miatt életfogytiglani börtönre ítélték Nürnbergben, de bizonyítékok hiányában felmentették. Elengedték, ám az amerikaiak 1945-ben letartóztatták, és újra életfogytiglani börtönre ítélték. Viszont a Németország amerikai megszállási övezetének katonai kormányzója négy évre csökkentette a büntetést, ugyanis még mindig hiányoztak a döntő bizonyítékok.

A közvélemény nyomására 1951-ben egy nyugatnémet bíróság újfent életfogytiglanra ítélte. A börtönben megzavarodott és az volt a meggyőződése volt, hogy a koncentrációs tábor túlélői bántalmazni fogják a cellájában. 1967 -ben öngyilkosságot követett el azzal, hogy felakasztotta magát egy lepedővel.

Karlnak és Ilse Kochnak egy fia és két lánya született. Fiuk a háború után öngyilkosságot követett el, mert nem tudott együtt élni a szülei bűneinek szégyenével. A másik fia a Dachau melletti Aichach börtönben született, ahová Kochot életfogytiglani büntetésének letöltésére küldték. Még az első amerikai katonai bíróság előtt jelentette be, hogy 8 hónapos terhes, mivel a táborban több tiszttel is viszonya volt, és ezzel megerősítette a pletykát, miszerint férje homoszexuális volt.

A gyermeket azonnal elvették tőle, de később, mikor Uwe Köhler 19 éves lett és megtudta, hogy Koch az anyja, rendszeresen meglátogatta őt Aichachban.

leadkép: instagram