4 tévhit az autizmusról, amit sokan elhisznek, pedig nem kellene

2. Magányosan érzik magukat a legjobban

Bár úgy tűnik, hogy az autistákat nem érdekli a környezetük és "jól elvannak" egyedül, nem szabad bedőlnünk a látszatnak. Ők csak egyszerűen kényelmetlenül érzik magukat az olyan szituációkban, ahol kommunikálniuk kell, kapcsolatot kell építeniük és spontán reakciókra van szükség, így inkább tartózkodnak az ilyen helyzetektől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs szükségük valakire, aki segít nekik eligazodni, aki megérti, támogatja őket, és aki a barátjuk lesz. Sőt: erre van a legnagyobb szükségük.

3. Minden autista egy zseni

A Rainman (Esőember) című filmnek köszönhető, hogy sokan meg vannak róla győződve: az autisták egytől-egyig zsenik. Nem azt mondjuk, hogy egy csepp igazság sem volt Dustin Hoffman karakterének megjelenítésében, de hiba lenne a szerep alapján általánosítani. Vizsgálatok szerint az autistáknak csak kb. 10%-a kivételes tehetség.

Azt az állapotot egyébként, amelyben a fejlődési rendellenességben szenvedő emberek egy vagy több területen olyan szakértelemmel, képességgel vagy éleselméjűséggel rendelkeznek, amelyek ellentétben állnak az egyén általános képességeinek korlátozottságával, savant-szindrómaként emlegetik. Habár ez az orvostudomány által nem elismert kórmeghatározás, több kutató is kitart amellett, hogy létező jelenségről van szó. Darold Treffert például azt állítja: a savant-szindrómával rendelkező emberek felénél jelentkeznek autista rendellenességek, míg a másik felének egyéb fejlődési rendellenességei vannak, mentális retardáltság, agyi károsodás illetve sérülés.

Fotó: 123rf.com