Szegedi Kata: Fontos, hogy ki merjük mondani a véleményünket
A tavaszi kollekció talán sötétebb, határozottabb lett, mint a korábbi szezonokban.
Lehetséges. Persze ez a hangulatomtól is függ, és attól, hogy milyen benyomások értek. Érdekes, hogy így látod. Lehet, hogy amiatt, mert ahogy korábban már többször, most is alapvetően a budapesti nappalok és esték körforgása inspirált. Mit csinálnak az emberek a nagyvárosokban, merre mennek, mit viselnek… Kicsit urbánusabb hangulata van ennek a kollekciónak is. Lehet, hogy olyan szempontból talán sötétebb, hogy száz százalékosan magamat tudtam kifejezni. Kiadtam magamból azt, hogy én mit viselnék legszívesebben a mindennapokon, vagy ha éppen elmennék egy partira Londonban vagy Párizsban.
Magadnak terveztél egy kicsit?
Igen! Nyilván nem minden egyes darabot vennék fel, bár ki tudja, ha éppen olyan hangulatom van, miért ne?
Jó, hogy ezt mondod, mert azon gondolkodtam, egy ruha hogyan adhat önbizalmat…
Nehéz kérdés, mert nem biztos, hogy a ruha ad önbizalmat, hanem ez is egy kölcsönhatás eredménye. Azt mondják, hogy az én ruháimat karakteres emberek tudják hordani, akiknek van véleménye, nyitottak a világra, tudják vállalni önmagukat. Olyat nem tudnék benne elképzelni, és valószínűleg ez a típus sem választaná magának, aki kicsit visszahúzódóbb, és nem annyira szereti, ha figyelnek rá. Mindig azt vallottam, hogy ne a ruha uralkodjon az emberen, csak erősítse az ő személyiségét, karakterét. Ha a ruha kényelmes, ha tetszik és büszkén viseled, akkor ez bőven elég. Ez jó hangulatot ad, ezáltal biztos, hogy önbizalmat is. Lehet, hogy rá kell beszélni valakit, hogy próbáljon fel olyasmit, amire elsőre nem gondolt volna. Aztán kiderül, hogy mégis működik, és teljesen kivirul benne az ember. Van ilyen is. Mindenesetre ahhoz tartom magam, hogy nem szeretnék elfedni senkit. Minden egyes ruhadarab megtalálja a gazdáját.
Gyakran jársz európai nagyvárosokban. Hozzájuk képest szerinted miért nem merünk még mindig öltözködni? Szerintem ott kezdődik a probléma, hogy fel sem merjük próbálni az izgalmasabb darabokat, mert úgy gondoljuk, hogy megnéznének az utcán.
Nagyon sokáig annyi mindenben korlátozva voltunk, az öltözködés nem volt prioritás. Nem az volt az emberek elsődleges célja, hogy önkifejezzenek. A mostani fiatal generáción látom, hogy van igényük arra, hogy kicsit merjenek mások lenni. Vagy éppen az aktuális trendeknek megfelelően ugyanúgy nézzenek ki. Ezzel sincs semmi baj, mindannyian túlesünk ezen. Él bennünk egy csordaszellem, azt akarjuk viselni, mint a többiek, mert akkor valahogy jobban hozzá tartozunk a csoporthoz. Ezzel együtt nagyon sokan elértek oda, hogy ki szeretnének tűnni. Meg akarják mutatni, hogy ők egyediek és a gondolataikat ilyen módon is ki akarják fejezni. Vagy éppen kicsit sem érdekli őket, hogy mit szólnak mások. Hogy egyébként miért van az, hogy a mai napig megnéznek minket az utcán, ha esetleg nem úgy nézünk ki, mint mások? És itt nem valami egészen kihívó dologra gondolok, csak nüansznyi különbségekre, ami az utcaképen egyfajta vibrálást jelenthetne. Itthon ennek egyelőre nincs kultúrája, de szerencsére a mostani tizenévesek, korai huszonévesek igazán vevők arra, hogy izgin, érdekesen öltözködjenek. Pár év múlva már ez nem lesz kérdés! Nem lehet probléma, hogy valaki amiatt ne akarjon saját ízlésének megfelelően öltözködni, mert fél, hogy mit szólnak az utcán. Én nagyon pozitívan állok ehhez. A társaságomban – nem csak barátoknál, de ismerősöknél is – azt látom, hogy egyáltalán nem érdekli őket, ki mit szól. Ők felveszik az éppen kedvenc ruháikat. Szuper, hogy annyiféle ember van, pont az a lényege a világnak, hogy annyi karakter van benne. Jó lenne, ha ezt itthon is elfogadnánk.
Ha a nap végén végiggondolod, mi mindent csináltál, mikor érzed azt, hogy ez egy sikeres nap volt?
Ha az éppen aktuális feladatokat elvégeztem, illetve mindenképpen akkor, ha közben tudok olyan emberekkel beszélgetni, akik közel állnak hozzám, tudom, mi van velük. Nem szeretem azokat a napokat, amikor nem ér visszacsatolás. Fontos, hogy együtt elmenjünk kiállításokra, vacsorázni, nézzünk filmeket, üljünk be egy pohár borra valahova. Ez egy elég gyakori program, hetente-kéthetente találkozunk, ami engem napokig-hetekig feltölt.
Szerinted mi tesz valakit sikeressé?
Olyan hivatásom van, amit nem feltétlenül munkának élek meg, ez inkább az önkifejezésnek egy elég erőteljes módja. A divattervezés egy művészeti ág, majdnem olyan, mintha képeket festenék, de a ruhák funkciójukban is működnek. Úgy gondolom, hogy a munkámban sikeres vagyok. Ha te elhiszed, hogy a céljaidat megvalósítottad és valami nagyon visz előre, akkor ezt mások is látják rajtad. Ezáltal bevonzod az embereket, kíváncsiak lesznek rád, melletted akarnak lenni, mert jó a kisugárzásod, húzzátok egymást előre.
Fotó: Femcafe/Debreczeni Zita
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
