Egy telefon, ami kívül-belül vonzó - teszteltük a Honor 20 Prót

Mit keres mindenki egy okostelefonban? Legyen gyors, megbízható, sokoldalú, készítsen jó minőségű fotókat, lehetőség szerint külsőleg is legyen elegáns és vonzó, férjen el a zsebben, mégis parancsoljon tekintélyt - ezek mind megvannak a Honor új csúcskészülékében. Teszt.

Honor 20 Pro

A Honor legújabb okostelefonjait május 21-én mutatták be Londonban. A 20-as szériában az alapkészülék, a Pro változat, valamint a Lite verzió is megtalálható - ezek közül mi a közelmúltban a 20 Prót vettük alaposabban szemügyre, most pedig beszámolunk róla, mit is tud ez a rendkívül vonzó, csúcskategóriás mobil. Elöljáróban annyit, hogy sokszor vetik össze a Honor kütyüit a Huawei telefonokkal, és nem véletlenül. A készülékek alapjaiban nagyon hasonlóak, de mivel más a közönség, és egyiknek sem célja elhalászni egymás elől a vásárlókat, ezért sokban különböznek is.

Az első találkozás

Külsőleg a Honor 20 Pro letisztult, elegáns, olyan, mint egy stílusos kiegészítő. A dinamikus-holografikus dizájnnak köszönhetően a hátlap fényes, csillogó, ami egyedi és különleges köntöst kölcsönöz a mobilnak. Két színben kapható: úgynevezett fantom kék, illetve fantom fekete. (A fotókon előbbi látható.) A doboz tartalma a megszokott kiegészítők halmaza: megtaláljuk benne a készüléket, a SIM-kártya behelyezéséhez, illetve kivételéhez segítségül szolgáló kis tűt, a töltőt a hozzá tartozó USB-vel, valamint a jack csatlakozós átalakítót is.

Első bekapcsoláskor a telefon végigvezet a "kötelező", megszokott beállításokon - saját azonosítóval történő belépés, fiók létrehozása, ujjlenyomat beállítása, képernyőkód megadása, és ehhez hasonlók. A teszt során én csak a gyakorlati próbához szükséges dolgokat kezeltem, így az arcfelismerőt, az ujjlenyomatot, valamint a feloldáshoz szükséges kódot állítottam be. Mindegyik komfortos és szupergyors megoldást biztosít, és remekül helyettesítik egymást, ha egyik-másik módszer épp nincs kéznél (például evés közben nem szívesen nyúl az ember zsíros kézzel a mobilhoz, olyankor jól jön az arcfelismerő szoftver csodája). Az integrált oldalsó elhelyezésű ujjlenyomat-olvasó szintén gyors és kényelmes, bár bevallom, meg kellett szokni, hogy a leolvasót ne a kijelző alján, középen keressem - de így tényleg egyszerűbb a felállás. Az arányokat tekintve 10-ből hétszer biztos felold elsőre, a maradék esetekben pedig játszani kell vele kicsit, vagy használni az egyéb feloldó funkciókat.

Ahogy megjelenik a főképernyő, a szokásos alap ikonokat látjuk: ott vannak a Google-alkalmazások egy mappában (Drive, Gmail, YouTube, Térkép és a többi), a Galéria, a Play Áruház - ahonnan az appokat tudjuk beszerezni -, de persze a Beállítások, valamint a Témák cserélésének lehetősége is adott. Az alsó fő ikonsávban a Telefon, az Üzenetek, a böngésző, illetve a Kamera szerepel, de ezeket könnyen ki lehet cserélni attól függően, ki melyik programokat használja leggyakrabban. A készülék megjelenése nemcsak külsőleg, de belsőleg épp olyan szép és elegáns. A háttér stílusánál többféle beállítás is lehetséges, választhatunk a meglévő témák közül, vagy sajátokat is létrehozhatunk. A meglévő témák esetében mindegyik verzióhoz más dizájnú ikonok társulnak (ahogy a fotón is látható), illetve tudjuk változtatni a képernyőzár stílusát, és be tudjuk állítani a zár-, illetve főképernyő hátterét is. A további gyakorlati dolgokat lentebb tisztázzuk még, de most jöjjenek az alapinfók.

Teljesítmény

A beharangozó szerint a 4000mAh-es akkumulátornak köszönhetően a készülék egész nap kitart, elvileg még akkor is, ha sűrűn nyomkodjuk - ezt leteszteltük, valóban jól bírja a strapát, bár tény, hogy ha párhuzamosan sokat fotózunk, illetve használjuk a különféle közösségi alkalmazásokat, az gyorsabban húzza le a töltöttséget. Én többször is kipróbáltam olyan mozgalmas napokon, amikor szinte nonstop meg volt nyitva a kamera, az Instagram és a Messenger, sőt, még a Spotify is ment egy-két óráig, és így merült le estére úgy, hogy kora délelőtt indultam el 100 százalékkal, frissen a töltőről levéve. Számomra ez a teljesítmény kielégítő volt, mert azért a hétköznapokon alapjáraton nincs ennyit a kezemben a telefon, pláne nem használom a felsorolt dolgokat egyszerre. Próbának viszont épp elég volt, átment a vizsgán. Még azt ennél a résznél meg kell jegyeznünk, hogy papíron akár fél óra alatt feltölt 50 százalékra, nálam ez bő 40 perc volt, de azért így sem volt okom panaszra.

Fotózásra tervezve

Az újragondolt quad kamerás kialakítás a legújabb fotó és videó technológiákkal lett felszerelve, amely lehetővé teszi, hogy profi képeket készíthessünk fényviszonyoktól függetlenül, a hibátlan felvételeket pedig a 6,26 inch-es FullView kijelző teszi még élvezetesebbé. A készülékbe 32 megapixeles kijelzőbe épített (előlapi), valamint 48 megapixeles fő kamera került. Előbbi a nagyfelbontású szelfikért felel, intelligensen egyesít négy képpontot egy nagyobb pixelbe a fényesebb, világosabb végeredményért. A különféle szépítő, illetve portré módok más-más mélységélességet és bokeh effektet kínálnak, így bőven van lehetőségünk kísérletezni és játszani. A hátlapi kamera még ennél is jobb, hiszen ez felel az elképesztően jó képminőségért, ahogy a nagykönyvben meg van írva. 117 fokos ultraszéles látószögű objektívvel rendelkezik, mely lehetővé teszi, hogy semmi ne maradjon le a fotóról, nem vágja le a széleket, így a téma - legyen az tájkép vagy bármi más - valóban teljes lesz.

Ma már nagyon sokszor nyúlunk a telefonért a fényképezőgép helyett, akkor is, ha igazán jó minőségű felvételeket szeretnénk készíteni. Nem csoda, hiszen a mai okoskészülékeket gyakorlatilag fotózásra tervezik, és ez a Honor 20 Pro esetében is igaz. Nemcsak makulátlan képek birtokába juthatunk a segítségével, de a 4-tengelyes optikai stabilizátornak köszönhetően lényegesen magasabb szintet garantál, hiszen csökkenti az adott tárgy vagy háttér mozgásának hatását - ez főként a videóknál jelenthet előnyt számunkra. Az éjszakai fotózás szerelmeseinek igényeit is kielégíti a telefon. Az úgynevezett AIS algoritmus által támogatott szuper-éjszakai mód, és a már említett 4-tengelyes OIS a fő kamerán éles, tiszta, gyenge fényviszonyok közt is a legszebb végeredményt garantálja, és még állvány sem kell hozzá. Én az égbolttal és a közvetlen környezetemmel tettem néhány próbát, nem csalódtam, ahogy lentebb majd a képek is tanúsíthatják. (Semmi filter, semmi Photoshop, mielőtt még bárki megvádolna.)

Ha még emlékeztek, nagy durranás volt a legújabb Huawei készüléknél (a 30 Prónál) az 50-szeres zoom, amivel elképesztő távolságokat tudunk meglovagolni anélkül, hogy az apróbb részletek elmosódnának. A Honor nem sokban különbözik ettől. A 30-szoros digitális nagyításnak, valamint a hatalmas érzékelőnek köszönhetően most már az űrbe is eljuthatunk, és közelebb hozhatjuk a Holdat - szó szerint.

Gyakorlat

Gyorsaság

Elméletben persze a fent említett csomag mind szép és jó, de nézzük mindezt a gyakorlatban. Az első kézbevétel, valamint a beüzemelés után megjelenik a főképernyő. Ez alapesetben állandóan változik (minden feloldáskor), de persze be lehet állítani a dolgokat ennél is - hogy állandó legyen, vagy épp milyen témát, hátteret szeretnénk. Engem elsősorban az érdekelt, hogy mennyire indulnak el pöccre az alkalmazások, magyarul mennyire gyors a készülék, mert az nem hátrány. Bevallom őszintén, a saját telefonom - ami egy féléves modell - ehhez képest nyugdíjas tempóban találja meg magát, de nem akarok túlzásokba esni. A lényeg, hogy tényleg baromi gyors, a másodperc tört része alatt reagál. Kíváncsiságból azért rátelepítettem jó sok alkalmazást, fotóztam rengeteget, de ez sem lassította le - már időarányosan ahhoz képest, amennyit teszteltem. Az én készülékem után olyan volt, mintha egy Corsából átültem volna egy Lambóba - legalábbis gyorsaság szempontjából biztosan.

Beállítások és energiafogyasztás

A telefon egyszerűen kezelhető, gyakorlatilag minden egyértelmű. A Beállítások menüjében logikusan következnek egymásból a különböző funkciók-alfunkciók, ahogy a képen is látható. Kezelhetjük a hálózati kapcsolatokat, módosíthatjuk a főképernyő vagy a háttér megjelenését a legapróbb részletig, beállíthatjuk a hangokat - csengőhang dallama, rezgő üzemmód, alkalmazások hangereje, billentyűzet hangja, és így tovább -, testreszabhatjuk a különböző értesítéseket, megváltoztathatjuk az egyes alkalmazások jogosultságát a védelem érdekében, és ami szerintem a legjobb, hogy az akkumulátornál azon kívül, hogy mindenféle adatot találunk az aktuális, valamint jövőbeli állapotról, megadhatjuk, hogy épp milyen módban szeretnénk használni a készüléket. Három opciónk van: a teljesítmény mód kvázi a csúcsra járatás, az energiatakarékos egy fokkal visszafogottabb, az ultra energiatakarékos pedig napokig kiszolgál bennünket, ha épp arra van szükség. A mellékelt ábrán is látszik, hogy az első mód körülbelül 83 órát, a második 97 órát, a harmadik pedig 315 órát bír úgy, hogy az akksi 82 százalékos. Így tehát könnyen és gyorsan optimalizálhatjuk az energiafogyasztást.

Billentyűzethasználat

A készülék mérete nekem megfelelő, bár bevallom, hogy szeretem a testesebb darabokat. Ez tökéletesen elfér a kézben, elegáns, és ami a legjobb benne, hogy könnyen belecsúsztatható a zsebbe, táska belső, rejtett zugaiba - ez egy nőnél nagyon fontos, releváns részlet -, de viccen kívül tényleg bárhol elfér. Mivel én sokat küldök üzenetet, írok, pötyögök, chatelek (több szinonima nem jutott most eszembe), a másik lényeges eleme a tesztnek a billentyűzethasználat volt. Tekintve, hogy a mobil mérete szinte maga a tökély, komfortosan lehet gépelni egy, de akár két kézzel is. Előbbi nagyon jól jön a villamoson, ha a másikkal épp kapaszkodnunk kell. Alapjáraton a billentyűzet auto-correcttel működik, de a Beállításoknál ezt is ki tudjuk kapcsolni (én személy szerint nem szeretem, bonyolultabbá teszi az életem, mintsem segítene, de kinek a pap, kinek a paplan). Az viszont nagyon jó, hogy az ékezetes kínálat egy gombnyomásra ott van az orrunk előtt, és nem kell hármat kattintani a szép magyar nyelv eléréséhez, így a hivatalos üzeneteket nem tart fél órával tovább megírni, mint a barátoknak küldött ékezetmentes betűhalmazokat.

Fotózás

Annak érdekében, hogy ténylegesen ki tudjam próbálni, mit tud a készülék kamerateljesítmény szempontjából, igyekeztem kimaxolni a fotózást, és annak lehetőségeit. Készítettem nappali, éjszakai felvételeket, kipróbáltam a 30-szoros digitális zoomot, lőttem temérdek beltéri, illetve kültéri - mondhatni tájkép jellegű - fotót, és pár szelfit is csináltam a teljesség kedvéért (kint és bent egyaránt). Próbáltam játszadozni a fényviszonyokkal is. Íme a tapasztalataim, amikről csoportosítva, a szóban forgó felvételek mellékletében számolok be.

Szelfi mód

Igyekeztem minden módot úgy kihasználni, hogy legyen a repertoárban beltéri kép jó fényviszonyokkal, kültéri ugyanígy, és legyen benne rosszabb körülmények között készült felvétel is, gyengébb fények mellett. Az alábbi fotókon látszik, hogy a Honor 32 megapixeles kijelzőbe épített kamerája legyűrte a problémákat, én legalábbis elégedett voltam azzal, amit kaptam, mindegyik esetben. A sötétebb verziókon persze lehetne még javítani, de azért a legtöbbször nem éjszaka szelfizget az ember, ahányszor csinálja, annyiszor pedig ki lehet bírni az egy fokkal visszafogottabb minőséget. Plusz adalék: a fotóknál be lehet állítani, hogy megtükrözze-e a képet alapból, vagy sem.

Fő kamera - fotó és portré mód

A Honornál is az a jó, ami a Huawei portré módjában is megvan: be lehet állítani, hogy milyen szinten homályosítsa el a hátteret, és mennyire emelje ki a térbe a fókuszált alakot - legyen az ember vagy tárgy. Ez azért hasznos, mert ha kimondottan az alanyra szeretnénk hangsúlyt fektetni, akkor simán hanyagolhatjuk a hátteret, és emelhetünk a homályosításon. Ha pedig mondjuk egy nevezetességnél szeretnénk portrét készíteni, és azt is akarjuk, hogy kivehető legyen az adott épület/táj mögöttünk, akkor visszaveszünk a beállításokból. Szerintem ez egy szuper funkció, ami sokat hozzátesz a végeredményhez, érdemes vele eljátszadozni, ahogy én is tettem. Az összes felvétel hozta a várt szintet, de a mellékelt ábrák beszédesebbek.

Széles látószög

Volt már szó a széles látószögről. Nekem nagy kedvencem volt, mert gyönyörűen ki tudott teljesedni bármilyen téma, amit fotózni akartam - legyen szó tájképről vagy beltéri elrendezésről. Az alábbiakban összevetettem a sima, és az ebben a módban készült felvételeket - a különbség magáért beszél. Utóbbinál nem vágta le a széleket, ezáltal tökéletesebbé vált az egész kompozíció.

Zoom

Szerintem az összes kamerafunkció közül ez volt a kedvencem. Nagyon nem mentem messzire a próbához, az erkélyemről lőttem néhány felvételt a délutáni órákban, még jó fényviszonyok mellett. Kíváncsi voltam, mit tud a 30-szoros digitális zoom, és nem csalódtam ebben az esetben sem. Ahogy az alábbi fotókon látható, a tőlem északnyugati irányban álló tömböt vettem célba. Az első (bal oldali) kép az eredeti, egyszeres méretű változat, a második (középső) a 15-szörös nagyítás eredménye, a harmadik (jobb oldali) pedig a 30-szoros verzió. Még ezen is tökéletesen kivehető lett volna, hogy mit csinálnak az ott lakók az erkélyen. Ez persze fantasztikusan szuper és rendkívül hátborzongató is egyben. Mindenesetre az elégedettségem határtalan volt.

Még mindig maradjunk egy kicsit a nagyításnál. Úgy is remekül kivehető, mennyire tiszta és éles képet készít a telefon, ha egy adott portréra zoomolunk, ahogy én is tettem a tulipánokkal. Sima beltéri portréként lőttem, aztán képszerkesztő programmal 100-szoros nagyítást idéztem elő. Szerintem az eredmény itt is magáért beszél.

Éjszakai fotózás

Sötétedés után is próbáltam tesztelni a fő kamerát és persze a zoomot, a fotók mutatják, mire jutottam velük. A telefon a maga 48 megapixelével este/éjszaka sem hagy minket cserben, meglepően tiszta, magas minőségű felvételeket tudtam gyártani. Az "Este" mód lényege, hogy lassabban fókuszál, nem azonnal, hanem néhány másodperc alatt készíti el a képet, amit közben feljavít és élesít - ebből tevődik össze a végeredmény. A nagyítás esetében ezúttal csak 15-szörös távolságig mentem.

Hangteljesítmény

Kijelenthetem, a telefon jól szól. Ha a saját készülékem ébresztőjére a szomszédok is felkelnek, akkor erre az egész épület (én személy szerint szeretem, ha jó hangos az óra, mert nagyon mélyen alszom, egy atomtámadás se izgatna). Természetesen - ahogy már fentebb említettem - mindent külön be lehet állítani: a média csicsergését, a csengést, a hívások erejét, illetve persze a rezgést és a néma módot is könnyedén kezelhetjük. Az alapértelmezett szabályozó gombnak is adhatunk új parancsot, ha szeretnénk.

A hívások minősége egyébként rendkívül tiszta, mind a sima, mind pedig a kihangosított változat - direkt kipróbáltam metrón és villamoson is, köztudott, hogy ezek a leghangosabb tömegközlekedési eszközök Budapesten, amiken egy mobilos beszélgetés gyakorlatilag halálra van ítélve. A billentyűzet/pötyögés hangját is tudjuk állítani, én azt is imádom, ha hangos, de nyilván mindenki úgy módosítja, ahogy akarja.

Fotók, kijelzőfotók, leadfotó: Honor, Femcafe/Huszár Bianka

Oldalak

Szólj hozzá Te is!