A fehérneműk különös története: Ennyit változtak a 17. századtól napjainkig

Rengeteg változáson mentek keresztül, míg el nem érték a mai formájukat.

Fehérnemű divat

Manapság teljesen magától értetődő, hogy felvesszük a felsőnk alá a melltartónkat, ám ez nem mindig volt így. Bár a régészeti leletek alapján már 500 évvel ezelőtt is hordtak a nők fehérneműket, ráadásul meglehetősen hasonlóakat ahhoz, amilyeneket jelenleg viselünk, valahol útközben ezeket hanyagolták a tervezők, és a 17. században már inkább a fűzőket viseltek a melltartók helyett. Mint azt korábban már megírtuk, a nők a fűzővel fejezték ki, a társadalom mely kasztrendszerébe tartoznak, illetve azok díszeivel tudatták a nagyvilággal, mennyire vagyonos a családjuk. Emellett a fűző gondoskodott a helyes testtartásról és a kecses járásról is. Ezen felül kihangsúlyozta az akkori kor szerint legszebb számító női derekat, hiszen az volt a test legnemesebb része, mely többek között utalt a női termékenységre is. A fűzőkhöz hasonlóan a fehérneműk is közvetítettek valamit és hordoztak magukban különféle társadalmi üzeneteket, és bizony hosszú utat jártak be, míg kényelmetlen elődjeiktől eljutottak a mai formájukig. Útjuk során magukkal hordozták a lázadást, és a szexualitást is. Ezeket fogjuk most végigjárni, és megmutatni nektek, mennyi változáson mentek keresztül a fehérneműink az 1700-as évektől napjainkig.

Érzékiség

Az 1770-es évektől egészen az 1790-es évekig a fehérnemű szoros kapcsolatban állt a társadalmi státuszokkal. Ekkor a fűzők voltak a nők mindennapi viseletei, melyek egyszerre voltak fehérneműk és felső ruházatok. Álltak egy külső díszes, és egy belső merev részből, utóbbi gondoskodott a helyes testtartásról, ez pedig különösen fontos volt a felsőbb osztályok körében. Több, mint 30 évvel később azonban nagyon megváltozott a divat...

Kényelem

A 18. században már a lepelszerű alsóruházat volt a népszerű női viselet, melyeknek a mosása rengeteg munkával és idővel járt. A "fehérnemű" ruhákat először lúgos oldatban áztatták, majd szapannal és forró vízzel átöblítették, ezt követően kifőzték, ismét öblítették, megszárították és kivasalták. Gyakran díszítették a nyakát fodrokkal és az sem volt ritka, hogy tintával írtak rá. Egészen az 1850-es évektől kezdve hordták, ám a mosás nehézsége miatt nem csoda, hogy húsz évvel később leváltották.

Fordulat

A 19. században hatalmas fordulat következkezett be a fehérneműdivatot illetően. Ekkoriban a nők elkezdtek a szabadabb életstílusért küzdeni, és elutasították a korra egyébként még mindig jellemző szoros fűzőket. 1871-től kezdve divattá vált a lenvászonból és acélból készült, keresztelt deréktól lefelé, vastag, réteges szoknya alatt elhelyezkedő hatalmas térfogatú váz, mely a szexualitással és az erotikával állt kapcsolatban. Ezt a darabot különösen vonzónak találták, annak ellenére, hogy kifejezetten veszélyesnek bizonyult. Egészség szempontjából már a fűző sem volt a legjobb viselet amit hordhattak a nők, ám a vázat beborító méretes szoknyák még több problémát okoztak. Kifejezetten gyúlékonyak voltak, és számos balesetet okoztak - köztük nem egy halálos kimenetelűt is.

A melltartók megjelenése

A valódi melltartókra azonban még sokáig várni kellett, ezek csupán a 20. század elején jelentek meg, az 1930-as években. Ezek természetes látványt és természetes formájú melleket eredményeztek. A nők ekkoriban már szép, ám könnyű és praktikus fehérneműket akartak, melyek fel- és levételéhez már nem volt szükség szobalányok segítségére. Kívánságuk, amiért már a 19.századtól kezdve folyamatosan küzdöttek, végre teljesült. Ez volt a melltartók végleges formája, melyet manapság viselünk, a kornak megfelelő stílusban.

Leadfotó:123rf