Teljesen meggyógyult a tavaly májusban őssejt-transzplantáción átesett kisfiú

Murvai Barnabás 2012 májusában kapta meg kisöccse tárolt őssejtjeit súlyos, aplasztikus anémiájának kezelése érdekében. A beavatkozás után a kórházból az akkor kétéves kisfiú azzal az ígérettel távozott, hogy néhány hónap múlva teljesen gyógyultan, ugyanolyan életet élhet, mint a többi gyermek. Az elmúlt egy év tanúsága szerint az ígéret teljesült, a kisfiú teljesen felgyógyult. Az őssejtterápia manapság már a mindennapi klinikai gyakorlat részének számít, hiszen az elmúlt 25 évben mintegy 30.000 sikeres köldökzsinórvérből származó őssejt-beültetést hajtottak végre a világon.

Tavaly még súlyos beteg volt

Murvai Barnabás már több mint három éves, egészséges és boldog óvodás. Az ő esetében ez a megállapítás különösen örömteli, hiszen a kisfiú tavaly még súlyos aplasztikus anémiával, azaz csontvelő elégtelenséggel küzdött.

A kisgyermek 2012. május 29-én, Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyetemi és Oktató Kórház Gyermek Onkológiai és Csontvelő-transzplantációs Osztályán esett át őssejt-transzplantáción, amely számára a gyógyulást, szüleinek pedig a boldog megnyugvást hozta el.

Barnabás története tavaly vált ismertté, hiszen nem sokkal azután, hogy az életveszélyes kór kezelését megkezdték nála, megszületett kisöccse, Balázs, aki új reményt adott a gyógyulásnak. Barnabás orvosai ugyanis őssejt-transzplantációt javasoltak a kis beteg felépülése érdekében, amelyhez a Balázs köldökzsinórvérében található őssejtek jó eséllyel voltak felhasználhatók.

Megkaphatta az őssejteket

A szöveti egyezőség valóban fennállt a két testvér között, így Barnabás megkaphatta a testvére köldökzsinórvéréből izolált és műtétre előkészített őssejteket. Barnabás már a harmadik kisgyerek, akinél sikeresen használták fel a KRIO Intézet által biztosított őssejtmintákat. Dr. Balogh István, az Intézet igazgatója elmondta:

„Köldökzsinórvért terápiás céllal 25 éve alkalmaznak a kórházakban, és több mint 30 ezer köldökzsinórvérből nyert őssejt beültetését hajtották már végre sikeresen világszerte, az eljárás rutin beavatkozásnak számít. Még gyakrabban lehetne azonban alkalmazni, és még több ember számára nyújthatna az őssejtterápia reményt a súlyos betegségből való felépülésre, ha autológ – tehát saját – , vagy a szöveti egyezőség kritériumainak megfelelő donori őssejtminták nagyobb számban állnának rendelkezésre. Barnabás esete jól példázza az őssejtek eltárolásának fontosságát, hiszen a szöveti egyezőség esélye testvérek esetében jóval nagyobb, mint egy idegen donortól származó minta esetében.”