Ezt csinálják a nárcisztikus emberek a nagyobb társaságban, de hamar le lehet őket állítani

A nárcisztikus viselkedés irritálóvá válhat, különösen akkor, ha valaki hosszabb időt tölt ilyen ember társaságában

A folyamatos önfényezés, a kritika elutasítása, a mások érzéseinek figyelmen kívül hagyása és a manipuláció mind olyan tulajdonságok, amelyek feszültséget keltenek. A nárcisztikus személy gyakran érzékeny a legkisebb kritikára is, és védekező vagy támadó módon reagál, mert az önképe törékenyebb, mint amilyennek mutatja.

Ez a kettősség (a külső magabiztosság és a belső bizonytalanság) az egyik legjellemzőbb vonásuk. A környezet számára ez sokszor kimerítő, mert a nárcisztikus ember érzelmi energiát von el, miközben keveset ad vissza.

A felismerés gyorsasága nagyban függ attól, mennyire tapasztalt valaki az emberi viselkedés megfigyelésében. Egyes nárcisztikusok már az első találkozáskor árulkodó jeleket mutatnak, mások azonban sokkal kifinomultabban működnek, és csak hosszabb idő után derül ki, hogy a kapcsolat egyoldalú, manipulatív vagy érzelmileg megterhelő. A szakértők szerint a legfontosabb jel a következetesség: ha valaki rendszeresen figyelmen kívül hagyja mások érzéseit, ha minden helyzetben a saját érdekeit helyezi előtérbe, ha nem vállal felelősséget a hibáiért, és ha a kapcsolatai felszínesek vagy rövid életűek, akkor nagy valószínűséggel nárcisztikus vonásokról van szó.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a nárcisztikus személyiséggel szemben a legfontosabb a határok kijelölése. A nárcisztikus ember ugyanis addig megy el, ameddig hagyják, és ha valaki nem húz világos határvonalakat, könnyen egy érzelmileg kizsákmányoló kapcsolatban találhatja magát. A határok kijelölése nem agresszió, hanem önvédelem: azt jelenti, hogy megmondjuk, mit engedünk meg és mit nem, milyen viselkedést tartunk elfogadhatónak, és milyen következményei vannak annak, ha valaki ezeket átlépi.

A nárcisztikus ember ezt gyakran rosszul viseli, mert a kontroll elvesztését éli meg, de hosszú távon ez az egyetlen módja annak, hogy megvédjük saját érzelmi egyensúlyunkat.

A másik fontos eszköz a távolságtartás. Nem minden kapcsolatból lehet kilépni (például munkahelyi helyzetben), de érzelmileg mindig lehet távolságot tartani. Ez azt jelenti, hogy nem vesszük magunkra a nárcisztikus ember kritikáit, nem próbáljuk megváltoztatni őt, és nem várunk tőle olyan empátiát vagy támogatást, amelyre nem képes.

A nárcisztikus személyiség nem azért viselkedik így, mert rosszindulatú, hanem mert a személyiségstruktúrája ilyen. A változás ritka és hosszú folyamat, amelyhez szakember segítsége szükséges, és csak akkor működik, ha az érintett maga is felismeri a problémát – ez azonban a nárcisztikusok esetében ritkán történik meg.

Leadfotó: 123RF – Illusztráció