Mindent az izomdiszmorfiáról – Ezek a tünetek utalhatnak az életveszélyes testedzésfüggőségre

Az evés-és testképzavarok legalább olyan komoly problémát jelentenek, mint a daganatos megbetegedések, ezért nagyon fontos, hogy minél többet tudjunk róluk. Szakértőnk, Fodor Imre fitness edző, testépítő napi tanácsában ma elárulja az izomdiszmorfiával kapcsolatos legfontosabb információkat.

Az izomdiszmorfiáról bővebben

Az izomdiszmorfia (testedzésfüggőség) lényege, hogy a személy túlzottan sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a teste nem eléggé szikár és izmos. A legjellemzőbb „tünetek” az órákig folytatott súlyemelés és az étrendre fordított túlzott figyelem.

Az aggodalmaskodás több szempontból is negatív hatással van az egyén életére:

• Az egyén gyakran felad fontos társas, foglalkozásbeli, vagy rekreációs tevékenységeket, mert kényszeres szükséget érez, hogy betartsa edzési és étkezési menetrendjét.
• Az egyén kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben teste ki van téve mások tekintetének, vagy ilyen helyzeteket csak jelentős distresszel vagy szorongással vállal.
• A testméret vagy az izomzat elégtelensége miatti aggodalmaskodás negatívan befolyásolja az életének a társas, foglalkozásbeli vagy más fontos területét.
• Az egyén annak ellenére folytatja az edzést, speciális étkezést, vagy ergogén (teljesítménynövelő) szereket használ annak ellenére, hogy tudomása van a nemkívánatos testi és lelki következményekről.

Az aggodalmaskodás és a viselkedések elsődleges központja az, hogy a személy túl kicsinek tartja, magát, mert nem elégedett az izomzatával. Ez másfajta félelem, mint az, ami az anorexia nervosában észlelhető, vagy a külső megjelenés más szempontjai miatt fennálló elsődleges aggódás esetében, ami a testdiszmorfiás zavar más formáiban jelenik meg.

Ha érdekesnek találtad a cikket, akkor nyomj egy lájkot, vagy oszd meg másokkal is!
Ezt is ajánljuk: Bolgár guggolás - Nehéz, de hatásos gyakorlat a formás popsiért

Fotó: zeusfitness.com; Leadfotó: Fodor Imre; Forrrás: A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata (Pope et al., 1997)