Halál a pályán - van esélyünk a hirtelen szívleállással szemben?

Az élsportolókat ért halálos szívritmuszavaroktól gyakran hangos a média. Dárdai Balázs, Fehér Miklós, Kolonics György és Ocskay Gábor tragédiáját mindenki ismeri. Tudatában kell lennünk annak is, hogy mindenkire veszély les, de megfelelő felszereléssel és tudással van esélyünk életet menteni, vagy éppen életben maradni.

Magyarországon évente 20-25 ezer ember halálát okozza hirtelen szívmegállás, ami olyan hatalmas szám, hogy első olvasatra nem más, mint egy statisztikai adat. Kicsit utánaszámolva viszont láthatjuk, e szerint az adat szerint 20 percenként meghal egy honfitársunk váratlan szívelégtelenség következtében. Mindegyikük gyászoló családot, munkahelyi kollektívákat és baráti köröket hagy maga után.

Persze nem csak hazánkban, a tengerentúlon is számos életet követel ez a láthatatlan gyilkos. Tán senki sem tudja ezt jobban, mint Kevin Oill, aki tizennyolc éves korában, elsőéves főiskolásként nézett szembe a halállal, de barátai lélekjelenlétének köszönhetően visszatért az életbe.

Akinek bármilyen okból leáll a szívműködése, annak statisztikailag minden perccel 10%-kal csökkennek a túlélési esélyei. Nem kell matematikusnak lenni, hogy lássuk, 10 perc után kizárt, hogy visszahozzuk a beteget, és sajnos már 5-6 perc is kritikus lehet, mert a maradandó agykárosodás elkerülhetetlenné válik az oxigénhiány következtében.

Kevin nagyon közel járt ehhez a tíz perces határhoz, mire Jon Berardi, önkéntes elsősegélynyújtó a helyszínre ért. Kevin barátai - akikkel a tragédia pillanatában a társalgóban tévézett – nem várták ölbe tett kézzel a segítséget. Kardiopulmonális újraélesztéssel próbálkoztak, ami bár haldokló barátjuk rendellenesen remegő (fibrilláló) szívizmait nem bírta helyes működésre, a külső szívmasszás és a lélegeztetés szakszerű kombinációja ellátta annyi oxigénnel Kevin szervezetét, hogy időt nyerjenek, míg a segítséggel együtt megérkezik a hordozható defibrillátor is. Végül ez a kis eszköz mentette meg az ifjú Kevin Oill életét, amiből azóta is mindig magánál hord egyet.

A defibrillátorok egy kontrollált elektromos kisüléssel, ha úgy tetszik, áramütéssel zökkentik vissza a szív működését a helyes ritmusba. Kevin esetében egy alattomos ingerületvezetési zavar (úgynevezett hosszú QT szindróma) okozta a fibrillációt, melynek során szívizmai ahelyett, hogy ütemes pumpáló mozgásba összehangolva továbbítanák a vért az érrendszerben, egymástól független, kaotikus rendszertelenségben húzódnak össze és ernyednek el, ezzel megbénítva a beteg vérkeringését. Ha sikerül a helyszínre juttatni egy defibrillátort a roham első öt vagy tíz percében, a haldokló jó eséllyel megmenthető. 

Hogy mi ebből a tanulság? A fenti számok tükrében nem az a kérdés, hogy a környezetünkben lecsap-e a szívhalál, hanem az, hogy mikor. Kiváló mentőseink, tűzoltóink és rendőreink tudják, mit kell tenni az ilyen esetekben, és jártasak az újraélesztési technikákban, de ne feledjük, hogy a megfelelő eszközök nélkül csak az idővel küzdenek.

Mindannyiunk ügye, hogy az összes mentőben – és lehetőleg minél több nyilvános helyen – legyen defibrillátor, hogy esélyt adjunk, vagy kapjunk egy ilyen esetben. Húsz percenként hal meg valaki ezek hiányában. Húsz percenként menthetnénk meg egy értékes életet, és húsz percenként válhatna valaki hőssé. Támogassátok hát minden lehető módon az ügyet, akár adótok egy százalékával, akár a defibrillátorok beszerzését támogató márkacsoport termékeinek vásárlásával. Ha pedig van bármilyen járművezetői engedélyed, Te magad is képzett elsősegélynyújtó vagy. Ne feledd, bátorsággal és szakértelemmel segíteni a profi életmentők munkáját nem csak kötelesség, de dicsőség is!

További információ: