Ez történik azokkal, akik állandóan belelesnek a párjuk telefonjába

Jogos az aggodalom?

Az is lehet, hogy joggal vagyunk féltékenyek, akár azért, mert kialakulóban van valami, akár azért, mert már egy ideje többen vagyunk a kapcsolatban az optimálisnál. Tényleg lehet ezt egy nyílt, egymásra figyelő kapcsolatban üzemeltetni úgy, hogy ne vegyük észre? Lehet, hogy a kapcsolattal van a baj és ezek már csak tünetek? Az ellenőrzéstől vagy akár a bizonyítástól sem fog megjavulni a párkapcsolat, nyílt beszélgetésekkel viszont tehetünk érte. Meg kellene tudni, hogy mit érez a párunk? Mi hiányzik neki a kapcsolatból vagy mi bántja?

Lehetek féltékeny azért, mert nem hiszem el, hogy elég értékes vagyok bárkinek is. Jöhet a bele-bele nézegetek a telójába, félre-félre értegetek bármit, aztán bizonyítom, azt, amit már tudtam persze az elején is. Na, végre, rajtakaptalak! És ez így megy sikertelen kapcsolatok tucatjain keresztül.

Nem érdemlem meg azt, aki megbecsül?

Lehetek féltékeny azért, mert nem merek olyan párt választani, aki megbecsül, és akinek én vagyok az, akire igazán vágyik. Lehet, hogy el sem hiszem, hogy érdemelhetek ilyet. És, persze nem is….

Egymást tisztelő pároknál is felmerülhet a kérdés: „Úgy érzem, eltávolodtunk egymástól. Úgy érzem, nem figyelsz rám úgy, ahogy szoktál. Mi az oka ennek?” Vád, minősítés, titkos ellenőrzés és a másik magán szférájába való behatolás nélkül ezek a kérdések elindíthatnak egy jó beszélgetést vagy, ha kell egy nagy rendrakást. Innen még akár megerősödve is vissza lehet térni egy még jobb kapcsolathoz. Egy ilyen megoldás után számíthatunk arra, hogy bármi történjen is, bármikor is képesek leszünk együtt megoldani, amit kell, mert a bajban is tisztelettel kezeltük egymást.

Ha másokkal is megosztanád a véleményed a témában, a „Mire gondol” interaktív társoldalon megteheted.

Orbán Nóra további cikkeit itt találod!

Fotó: hdwallpaperrocks, dailysmscollection.com; Leadfotó: huffingtonpost.com